Fullajtár Andrea Rómában játszott

Fullajtár Andrea

“Amelyik rövid látogatás során csak a titkait mutatja. Valódi értékeit sejteti. Amelyik arra invitál, hogy vissza kell jönni, és fel kell fedezni. Ilyen volt számomra Róma” – meséli az Örök Városban készült fotókat szemlélve Fullajtár Andrea.

A közelmúlt egyik legizgalmasabb, legszebb, legfelkavaróbb előadása lett a Katona József Színházban játszott Médeia. A darab, Euripidész korszakos alkotása, talán minden későbbi drámának kiindulópontja, az igaz, mély emberi szenvedélyek valóságos enciklopédiája, Rakovszky Zsuzsa kongeniális fordítása, Zsámbéki Gábor a mű egészen új dimenzióit kibontó, a probléma lényegét egészen sajátos megvilágító rendezése. Meg persze a pazar szereposztás – főszerepben Fullajtár Andreával és Máté Gáborral –, nemcsak a közönség mind fokozódó tetszését nyerte meg estéről estére, hanem kivívta a szakma és a kritikusok maximális elismerését is. Legjobb női és férfialakítás Pécsett, az Országos Színházi Találkozón, a főváros legjobb női és férfi színészi játékért kijáró díj elnyerése, a Vastaps Alapítvány, és a Kritikusok díja mindkettejüknek, valamint a legjobb rendezés és a legjobb előadás díja is Zsámbéki Gábornak, illetve a társulatnak. Mindezek után aligha okozhatott meglepetést, hogy az Európai Színházi Unió fesztiválján, ezúttal Rómában, a Médeia képviselte a magyar színházi életet – hasonló sikerrel, de egyelőre még tartsuk a sort!

Az előadás címszerepét játszó Fullajtár Andreát kísértük el az olasz fővárosban, a sétáktól a város felfedezésén át a diadalmas esti bemutatkozásig.





1. Hogy megivott-e a Jóisten egy pohár kávét aznap is ébredés után, mielőtt nekilátott volna a világ teremtéséhez? Nos, ez irányban némileg megoszlanak a vélemények (az eredményt látva az a gyanúm, hogy ivott ugyan, de kicsit zaccosat, felmelegítettet…), ám tény, hogy Andrea azon embercsoportba tartozik, amelynek tagjai számára a nap kávéivással kezdődik. Többnyire persze otthon, miután sikerült kikecmeregnie a konyhába, de ha éppen Görögországban van, akkor akár a tengerparton, Rómában pedig a legendás római teraszok egyikén. Háttérben egy mesés kis kápolna, oldalt évszázados házak, mögötte folyik az évszázados vita, hogy lesről született-e Totti gólja, ő pedig még egyszer átgondolja a napot, még egy utolsót hörpint a kávéból, mielőtt belevág a nagy kirándulásba.





2. Gyalog vagy robogón? Varázslatosak ezek a kis motorok. Kecsesek és erősek, szépek és gyorsak. Nem lenne utolsó dolog kipróbálni valamelyiket a tereken hemzsegő kétkerekű csodák közül, és furikázni egyet a városban – csakhogy mind másé. Meg egyébként is, két lábon jobbat lehet csatangolni. Álom, álom, édes álom, de inkább induljunk gyalog!

3. Hallatlan! Vagy nagyon is halas? Ilyet bizony a hazai piacokon viszonylag ritkán látni. Muszáj is megörökíteni, de vajon befogja-e a gép optikája az elejtett kardhal hajdan félelmetes fogazatának egészét? De a csoda, kérem, néhány óra múlva fog megtörténni. Amikor a tér, amely most nyüzsgő piac, tele van mesés áruktól roskadozó pultokkal, kofákkal, háziasszonyokkal, turistákkal, bámészkodókkal, és mindez összeforr egy hatalmas kavalkáddá, később átalakul, és elegáns teraszok lesznek itt, finom éttermek, kellemes presszók, patinás kávézók, ínycsiklandozó borozók, majd éjszakára megürülve ifjú szerelmeseknek válik boldogító, mámoros korzójává.

A teljes cikk a 45. heti, november 9-én megjelenő Nők Lapjában olvasható.