Kedves Soma!
20 éves vagyok, szép, energiától duzzadó, és egy fantasztikusnak mondható párkapcsolatban vagyok az igazival. Egyszerűen ő a lelki társam, a párom, a beszélgető partnerem, a féktelen szexpartnerem, apám-anyám, gyermekem, mindenem. És ez kölcsönös szerelem, amely egy nagyon beteljesült érzés. Úgy érzem, nem akarok mást, már igent mondanék, ha megkérne.
Én nem tudom, miért, de egész eddigi életemben olyan férfiak akadtak az utamba, akik nagyon értékes emberek, akiktől úgy érzem, hogy nem tudok elszakadni. Már régóta van egy jóbarátom, akivel fantasztikus jókat tudok beszélgetni, és amikor meghallom a hangját a telefonban, mindig bizsergek… kialakult köztünk valami nagyon erős érzelmi kötelék, másrészt viszont barátként kezeljük egymást. (Nekem mindig ilyen kapcsolataim voltak, sosem volt egyéjszakás kalandom.)
Nemrég találkoztunk, és mivel távol lakunk egymástól, nálam aludt. Megtörtént, aminek nem lett volna szabad megtörténnie, és fantasztikus testi-lelki élmény volt mindkettőnk számára. Meg kell mondjam, hogy nem ez volt az első eset, hogy megcsaltam a partnerem olyasvalakivel, akihez érzelmileg kötődöm. A probléma az, hogy bárkivel vagyok, mindig találkozom közben olyan emberekkel, akik szintén csodálatosak és igazi értékek! És sosem tudok nemet mondani. Képtelen vagyok hűséges lenni?
Vágyom rá, mert azt vallom, hogy ha megtalálom életem szerelmét, őt nem fogom megcsalni. De most, hogy úgy érzem, megtaláltam, meghazudtoltam önmagam. Óriási bűntudatom van, de fantasztikusan élvezem az ilyen tapasztalataimat. Ha párkapcsolatban vagyok, úgy érzem, kalandoznom kell, megismerni másokat is. Ha nem vagyok párkapcsolatban, arra vágyom, hogy legyen mellettem valaki, akit tisztelhetek és szerethetek. A lelkem hűségre vágyik, a testem képtelen engedelmeskedni. Ezt a kettősséget nem tudom elfogadni magamban.
Mit tegyek? Képtelen vagyok lekorlátozni magam, úgy érzem, egy hatalmas szeretetnyaláb vagyok, akit mindig megérintenek olyanok, akiket képtelenség nem szeretni. Talán azért vagyok ilyen, mert fiatal vagyok, és érzelmileg túlzottan telített? Fogadjam el magam? Nincs túl sok energiám, ezt sem mondhatom, mert nagyon sokat tanulok és tornázom.
Szeretném kikérni a véleményed, megbízom Benned!
Little woman
Kedves “Kis Nő”!
Először is, nagyon köszönöm a bizalmadat. És így, rajtad keresztül most megragadom a lehetőséget, hogy ezúton minden levélírónak megköszönjem a belém fektetett bizalmát! Köszönöm!
Leveledet olvasva beugrott egy régebbi válaszom. (Megtalálhatod az archívumban: “Nem bírok hűséges lenni” címszó alatt). El is olvastam újra az akkor írtakat. A lényege a libidó szublimálása volt, tehát amikor a libidó hatalmas energiáját tudatosan áttesszük olyan cselekedetekbe, amiket élvezünk, és amik ebből az energiából is – táplálkoznak.
Írod, hogy nincs sok “energiád” – szerintem inkább sok szabadidőd, mert érezhetően rengeteg energiád van -, mert tanulsz és sportolsz. Ez szuper, egy életen át nagyon fontos, de a te korodban különösen. Sajnos azt nem írtad, hogy mit tanulsz, és azt sem, hogy ez igazán érdekel és leköt-e téged? És még valami: megéled-e a kreativitásodat? Ugyanis – bizonyos szempontból – a szeretkezés egyfajta alkotás is. Hiszen tudod, az igazán jó szex mennyi fantáziát és kreativitást igényel és hoz ki az emberből! Óóóó, de finom is az!…
Szóval, én azt tapasztaltam, ha olyan feladat van az életemben, ami igazi kihívás – vagyis maximumra kell kapcsolni a képességeimet – akkor kevésbé “hajt a vérem”. Átmegy egy csomó energia a feladatba, de persze csak akkor, ha az tényleg olyan dolog, amire szívvel-lélekkel rá tudok pörögni.
Neked kell tudnod, hogy mennyire veszi igénybe a kvalitásaidat ez az iskola, vagy még nagyobb feladatra, igazi kihívásra van-e szükséged?
A másik, amit nem tudok, az apukáddal való kapcsolatod. Nem egy olyan lányt ismertem, aki nem kapott elég simogatást, érzelmi megnyilvánulást az apjától, és ez azt váltotta ki belőlük, hogy állandóan arra vágytak, hogy fizikailag is érintve, szeretve legyenek. A tomboló szeretet-éhség nyilvánvaló és természetes következménye lehet ilyen esetben a folyamatos szeretve-ölelve levés állapota.
Tehát ez már két olyan meghatározó dolog, amin elgondolkodhatsz.
Egyébként nem vagyok biztos abban, hogy téged valóban stresszel a poligámiád vagy promiszkuitásod, vagyis az, hogy szinte mindenkivel szeretsz ágyba bújni, akit megkedvelsz. Nem vagyok benne biztos, hogy te ezen tényleg szeretnél változtatni. (Mindenesetre ha igen, az előbb említett két vonalon indulj el, tehát kihívás és kreativitás megélése, illetve a múltban kimaradt szeretethiány feldolgozása más módon – pl. pszichodráma vagy pszichológus segítségnyújtása által -, illetve a szeretet megélésére való törekvés a jelenben.) De hát te tudod, sajnos erről semmit nem írtál, úgyhogy ez így most csak találgatás, sorry, ha mellényúltam.
Az mindenesetre biztos, hogy érzelmileg túlfűtött vagy, és hogy a szex nagyon fontos az életedben. Tudomásul kell venni, hogy van olyan ember, akinek kicsit, van, akinek közepesen, és van, akinek nagyon (sőt, olyan is, akinek nagyon-nagyon, meg olyan is, akinek nagyon-nagyon-nagyon) fontos a szex. Van alaptermészetünk is. És ha neked ez az alaptermészetedből fakad, akkor ezt el kell fogadnod magadban! Akkor ezzel kell együtt élned!
Önmagunk megerőszakolása és az elfojtás mindenképpen csak balul sülhet el. Ezért kell szublimálni, amiről beszéltem. De ez is csak egy része lehet az energia “átvezetésének”, mert egy részét viszont meg is kell élni. (Bár itt épp eszembe jutott Freud Leonardo-tanulmánya. Nem kevesebbet állít Freud, mint hogy Leonardo egész életében szűz maradt – látens homoszexuális volt, ez az, amit sose fogunk megtudni… -, és hogy a teljes szexuális energiáját sikerült a művészetbe és a tudományba szublimálnia. (Képzeld, tizenéveimben én is ezt terveztem. Úgy gondoltam, hogy direkt szűz maradok, hogy a művészetnek szenteljem egész lényem. Aztán – hál’Istennek – ez egészen máshogy alakult, mondhatni, átestem a ló túlsó oldalára.)
Osho – zen vonal – azt mondja, az ember öntermészete a poligámia, és hogy a birtoklás alantfejlett – vagyis fejletlen – hozzáállás. Szabadok vagyunk, egyik ember nem birtokolhatja a másikat. Ez igaz, ezzel én mélységesen egyet is értek. Viszont van olyan helyzet is, hogy ha ráhangolódok egy emberre és ráfókuszálok, és direkt csak az ő irányába tartom az energiáimat, akkor jobban képes leszek a vele való elmélyülésre. Vagyis több marad neki. Minden vágy rávetül. Máskor viszont épp egy másik emberrel való együttlét tud annyira fellazítani, feltölteni, kinyitni, hogy ezáltal a másiknak is többet adok. Magyarán szólva nincs recept, ez a te személyiségeden múlik. Ami az egyik embernek használ, a másiknak árthat.
Mindenesetre én azt javasolnám, hogy fogadd el magad. Ha most úgy érzed, hogy a másokkal való szeretkezések nem zavarnak be a pároddal való mély lelki és nagyszerű testi kapcsolatba, akkor éld meg ezeket lelkiismeretfurdalás nélkül. De figyeld magad, tarts önvizsgálatot! És gondolkodj el azon is, hogy tényleg ez-e a legjobb módja a libidód megélésének, illetve mennyire van jelen benned az apai ölelésre vágyó kislány? Mi az, ami hiányzik az életedből? Mi az, ami ennyire hajt? Ha pedig mindezt végiggondoltad, és arra a következtetésre jutottál, hogy minden oké, és te ilyen vagy, akkor meg no problem, ilyen vagy, fogadd el, és érezd magad jól a bőrödben! Akkor hosszú távon érdemes lesz a nyitott vagy szabad házasságban gondolkodnotok, merthogy gondolom – nem akarsz folyamatos hazugságban élni. Sokan tudják működtetni ezt a kapcsolatmodellt, és van olyan személyiség, akinek ez fekszik, mint ahogy nyilván olyan is, akinek meg nem.
Sokfélék vagyunk, és senki nem törhet pálcát a másik felett! Az emberek döntő többsége pedig hazudik. Hazudnak, és irigyek a bátrakra. A kifele mutatott maszkok mögött egészen más arcok rejtőznek. (Persze a látók szeme elől senki nem bújhat el, viszont ők kevesen vannak.)
Szóval, megint csak a szokásos: önismeret. Búcsúzóul még egy történet. Találkoztam egy emberrel, aki 20 évi promiszkuális és poligám nemi élet után rátalált a “nagy Ő”-re, és egyszeriben monogám lett. Nem kellett tovább keresnie. Nem akarta megváltoztatni magát, nem tett semmilyen önerőszakot, magától bekövetkezett a változás (vagyis nem magától, hanem a találkozástól). És ez már több mint 10 éve így van. Hűség pedig csak egy van, az önmagunkhoz való hűség. Minden másfajta hűség csak ebből fakadhat. Éberséget, önismeretet, és sok-sok örömöt neked!
Soma
Tipp: Somának a következő e-mail címre írhattok: soma@nlcafe.hu