“Az a valami, nem én vagyok”

A hét témája a Nők Lapjában: A csábítás trükkjei Van egy (több) férfitípus. Hatalom, siker, izzás: valamiért „helyzetben” van. Hatni tud. Belefúrja a nő szemébe a tekintetét. Sok nőébe. Mond nekik szépeket. Kitapasztalta már, mi az, ami „betalál”. A nő gyengül, és hinni kezd. Többnyire. Folyik a legérdekesebb játék a világon: spekuláció a gondolatokkal, manipuláció az érzésekkel (amíg le nem ránt az örvény, és akkor minden taktika, szabály darabokra hullik.) Ki ne akarna belelátni az ilyen férfi fejébe játszma közben? További írások: • Emelgeti a lábát a dinnye » • Don Juan – hatvanon túl » Az összeállítást készítette: Dobray Sarolta

Tíz perc múlva ugyanez, csak a nő más. És így tovább. Balázs divatfotós. De ezek a lányok „civilek”.

 – Igen, ez a szakma arról hírhedt, hogy mik történnek a modell és a fotós között… – kezd bele. Elnyújtva ejti a szavakat. Stílus… – Én vagyok talán az egyetlen olyan „hülye” – a meleg kollégáimat leszámítva –, aki eddig semmilyen testi kontaktusba nem került egy modelljével sem. Ez tudatos döntés. Nekem abban a pillanatban sokkal fontosabb, hogy a munkám jól sikerüljön, mint egy futó kapcsolat. Igaz, olyan lánnyal nem dolgozom, akibe egy kicsit nem szeretek bele. E nélkül nem megy. De a varázslat éppen addig tart, amíg le nem teszem a kamerát: akkor elpukkan, mint egy szappanbuborék.
Továbbra is jönnek-mennek körülötte a lányok, rövid szóváltások, laza bókok sorban.
– Benne lennének ők többen is – jegyzi meg Balázs. – Tőlem függ. A legtöbb lány, akivel együtt voltam, nem az a típus, aki után megfordulnak az utcán. Ahogy Casanova is mondta: én a „nem szép” nőktől rengeteg mindent kaptam. Mert ők nem azzal foglalkoznak, hogy „megszülettem, jól nézek ki, mindenki vágódjon tőlem hanyatt…” Édeskevés! Minden nőben ott van az Ősi. A Nő.

– Te meg imádod őket.

– Imádom! Minden részüket. A nőt Nőnek tekintem. Nem divat. Ahogy heterónak lenni sem divat, és a másik nemmel normálisan kommunikálni sem az. De hülyének, nemtörődömnek, önzőnek lenni, és a legegyszerűbb dolgokat sem beismerni, az divat. Én minden típusú nőben megtalálom az érdekességet. Látod ott azt a kövér, csúnyácskát a pultnál? – mutat előre. A lány visszamosolyog. – Tudja magáról, hogy nem szép, nyilván bántja is. De ő az a fajta, aki ezért még nem haragszik a világra. Egy trafikban dolgozik. Sokszor csak azért veszek nála valamit, hogy tíz percet elhülyéskedjünk. Bármilyen fáradt, felvidul, ahogy meglát. Én is élvezem, ő is, anélkül, hogy azt érezné, dobálnia kell a haját, hogy nőnek nézzem. Mert persze pontosan tisztában van vele, hogy reménytelen lenne bármi többre gondolnia. De vele miért ne foglalkozzam – ha csak ennyire is –, hiszen az ő szemében is ott az a valami… Hogy milyen test van körülötte, milyen életvitel, milyen vágyak, más kérdés.





– És általában egyedül mész haza?

– Igen. Az mindenesetre pontosan tudható, hogy akármit lehet mondani a jövőmről, csak azt nem, hogy bármelyikükkel közös lenne.

– Azért jó, ha az ember látja a másik szemében, hogy egy kicsit „megadja magát”…

– Ez kinek nem jó érzés?! Bármerre járok a városban, mindenhol vannak lányok – sokan –, akikkel jóban vagyok. Közben tudom, ha akármelyikükre csak egy picit is több energiát fordítanék, bármi lehetne. Ez egy plusz telefont vagy napot jelent, nem nagy varázslat. Viszont a többi azonnal megérezné, és ők elvesznének a miatt az egy alkalom miatt. Azt szoktam erre mondani: száz lehetősége többet ér, mint egy magadénak tudása. Amúgy belenézek a szemükbe, és pontosan tudom, mire lenne szükségük. És hogy az a valami nem én vagyok.

Az interjú folytatását és további írásokat a Nők Lapja november 16-án megjelenő 46-os számában olvashatsz!