Álláskeresõ szezon

Kertész Gábor | 2005. November 16.
A Mûegyetem aulájában jóval kevesebben vannak, mint ahány emberre számítottam. Állítólag ez azért van, mert a tavaszi állásbörze sokkal nagyobb. Akkor kelnek el ugyanis a végzõsök.

Az őszi seregszemlén a cégek a megmaradt állásokra keresnek azok közül a jelentkezők közül, akiknek nyáron nem sikerült elhelyezkedniük.







Kellemes meglepetés

A börze három szinten terül el, ebből kettőn a vállalatok jelennek meg, a legfelsőn pedig az olyan kiegészítő szolgáltatások, mint például ingyenes részvétel próbainterjún, de megtanulhatunk önéletrajzot is írni, vagy az írásunkat elemzik grafológusok. Mármint ha sikerül az első nap első öt percében feliratkoznunk….
A pultok mögött az egy négyzetméterre jutó emberi erőforrás menedzserek száma az eget verdesi. De ez jó. Ma már nincs az, mint régen, amikor az ember félt megszólítani a sokszor fölényesen viselkedő kiállítókat. Nem, ők szólítanak le, bűbájos mosoly kíséretében. Az ember gyakorlatilag akkor is megismerkedik vagy tíz céggel, ha egyhez sem mer odamenni. Állás nem biztos, hogy van, de garantált, hogy nem fogja magát kényelmetlenül érezni.







Hollywoodi sikersztori

– Tavaly pont ezen a börzén szereztem azt az állást, ahol jelenleg is dolgozom – meséli büszkén Schmidt Anna humán erőforrás asszisztens, hogy meggyőzzön, nem csak a személyes kapcsolatokon keresztül lehet munkát találni. – Nem egyszerű dolog, főleg a közgazdász és jogász végzettségűeknek nem, de távolról sem lehetetlen. Nehezen indul be. Egy-két hónapot biztos, hogy mindenkinek aktívan munkát kell keresnie, amíg beérnek a jelentkezései, és jönni kezdenek a válaszok. A legnehezebb, hogy az embernek ehhez az energiát magából kell összegyűjtenie. Hogy odamenjen, odaálljon, próbálkozzon. Otthon is ülhetne, de nem, elmegy egy fejvadász céghez, egy munkaerő közvetítőhöz, keres az interneten. És egy interjú elég fárasztó. Mégiscsak vizsgáztatnak, ami nem kellemes érzés. Viszont akkor is meg kell tenni. Végül leülsz, megírod a megfelelő önéletrajzot, egy jó motivációs levelet, és valahányadikra összejön. Amire szerintem még vigyázni kell (melynek a csapdájába én is majdnem beleestem), hogy ne kössünk túl nagy kompromisszumot, és azon a területen helyezkedjünk el, amivel foglalkozni szeretnénk. Azt mondom, hogy tartsunk ki a vágyaink mellett, mert ha mellékvágányra sodródunk, később sokkal nehezebb váltani, mint kivárni.



Fejvadászok

– Szia! Segíthetek? – kiált rám fogpasztamosollyal egy lány, akit mintha beinjekcióztak volna adrenalinnal.
– Hát, talán… állás kéne… – makogom zavartan. Mire kettőt pislantok, a kezemben van három prospektus.
– És mégis milyen állás? Nálunk van szabad pozíció IT, marketing, pénzügyi, logisztikai, tervezői, call center, folyamatmérnöki és szoftverfejlesztő területre is! Adsz önéletrajzot? – a mondatokat hiperkedvességgel darálja el, gyakorlatilag reagálni sincs időm. De önéletrajz nincs nálam.
– Nem baj, küldj egyet e-mailen. Melyik terület érdekelne?
– Hát, talán a call center… – hebegem, mikor végiggondolom, hogy a saját végzettségemmel mire lehetnék megfelelő jelölt.
– Akkor itt az ikernővérem e-mail címe. Szeretettel várja, hogy írj neki. Ildinek hívják, és nagyon aranyos. Szereti az olyan jó fej álláskeresőket, mint te!
Mire válaszolnék, már egy másik riadt álláskeresőnél jár. Kissé tompán nézem, milyen cég is ez. Fejvadász. Találó név.


A témáról bővebbet a Nők Lapja november 16-án megjelenő 46-os számában olvashatsz!

Exit mobile version