Kevés a magyar politikusnõ

A hét témája a Nők Lapjában: Marsallbot a retikülben Idén ősszel Németországban megtört a jég: a választások után, a történelemben először, nő került a kancellári székbe. Angela Merkel sikere után érdemes leszögezni, hogy története még a nyugati világban is szokatlan. Viszont nem árt megvizsgálni, minek köszönheti sikerét – akárcsak az összeállításunkban szereplő többi vezető hölgy. További írások: • Vaslady Berlinből » • Édes és kemény » • A “Gázhercegnő” » Az összeállítást készítették: Hulej Emese és Bus István

– Miért van nálunk ennyire kevés női politikus?

– Merthogy ott vannak a „férfi-kapuőrök” – mondja Ilonszki Gabriella, a Corvinus Egyetem Politikatudományi Intézetének docense. – A politikai vezetőréteg leginkább férfiakból áll, akik védik a pozícióikat. A különleges az, hogy már a rendszerváltozásból is így „jöttünk ki”. Az azt megelőző, mozgalmi szakaszban, sokkal több nő vett részt. Amikor elkezdett pártosodni a politika, és elment ebbe a nem túl szerencsés hangvételű irányba, akkor a nők száma lényegesen lecsökkent. Egy ilyen típusú politikai közegbe nehezebb és kockázatosabb nőként bekapcsolódni, hiszen a társadalomnak a politikával kapcsolatos rossz véleménye fokozottan rávetül a női politikusokra. A meglévő női politikusaink egy része alkalmazkodik ehhez a férfias közeghez. Ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen átmentek egy nagyon kemény, férfias kiválasztási „csatornán”.

– „Férfivᔠváltoztak?

– Ha azt nem is, de átvették az uralkodó politikai stílust és értékrendet. Ha pedig mégsem, akkor viszont rejtőzködnek. Ha ülünk egy teremben ötvenen, és abból csak ketten tartoznak egy másik csoporthoz, ott nagyon nehéz a kisebbségnek megnyilvánulni. Ezért a női politikusok nincsenek abban a helyzetben – nincs meg a támogatottságuk, a lehetőségük –, hogy előálljanak női politikával, női ügyekkel.





– Ezek szerint, a mostani politikai elit női szereplői nem tudnak elég nagy hatással lenni a közös ügyekre?

– Nem bizony. Még akkor sem, ha a parlamenti elnöki vagy fontos frakcióvezetői posztot töltenek be. A nők politikai részvételének akkor van igazán jelentősége, ha a jelképes jelenlétüket át tudják váltani konkrét politikákká. Az is érdekes, hogy amikor törvény-előkészítési folyamatok indulnak el, nem találunk pártközi együttműködést a nők között. Pedig az európai parlamentekben egy-egy fontos, a nőket fokozottan érintő törvényjavaslat előtt a különböző pártok női képviselői összefognak, sőt, kifejezetten „női nyomáscsoportot” alakítanak. A konfrontatív, megosztó politika rossz irányba befolyásolja a nők politikai jelenlétét. Hogy ez megváltozhasson, arra az Európai Unió az egyik reménysugár. Mert bármennyire is vannak olyan rendelkezések, amelyek nem tetszenek nekünk, az EU-nak léteznek olyan elvárásai is, amelyek alól nem lehet majd kibújni: lehetőséget kell teremteni a nők szélesebb közéleti szerepvállalása előtt. A női politikusok pozícióit erősíthetné az is, ha éreznék a női (és a férfi) társadalom elvárásait, igényeit arra vonatkozóan, hogy az egyenlőség fontos érték, amelynek a politikában is érvényt kell szerezni.

„Amikor törvény-előkészítési folyamatok indulnak el, nem találunk pártközi együttműködést a nők között. Pedig az európai parlamentekben egy-egy fontos, a nőket fokozottan érintő törvényjavaslat előtt a különböző pártok női képviselői összefognak.”

A témához kapcsolódó további írásokat a Nők Lapja november 23-án megjelenő 47-es számában olvashatsz!