“Markomban az idõ”

nlc | 2005. November 28.
Miért van az, hogy némelyik nõ társaságában, mire elválunk, úgy érezzük magunkat, mintha háromszor megforgatott, majd kiköpött volna a forgószél? Míg a másik mellett elönt a „minden rendben van” érzése?




A hét témája a Nők Lapjában:
“Mi a titkom?”

Látjuk őket nap mint nap: élnek, „pezsegnek”, működnek. Időnként rácsodálkozunk: valamit jól csinálnak, jobban, mint az átlag. A titkukat kértük, és ők elmesélték.

További írások a témában:

• “Minden szem rám szegeződik” »

• “Izgalmas a házasságom” »

• “A főnököm egyenrangúként kezel” »

Az összeállítást készítették:
Szigeti Hajni, Fejős Éva, Kégl Ágnes, Mihalicz Csilla 
Nehéz ezt másképp mondani: a helyükön vannak körülötte a dolgok, a helyén van ő maga is, uralja az életét – és persze a családjáét is, anélkül, hogy uralkodna rajta. Pörög, de sosincs elúszva – legalábbis nem látszik rajta. Tévedés ne essék, nem a sótlan házvezetőnő típusú családanya titkát keresgéljük, akivel recepteken és tisztítószermárkákon kívül másról nem is lehet beszélni. Egy talpraesett, igényes anyát, feleséget kerestünk – és találtunk, Nuber Anikó személyében.

Anikónak már igen korán meg kellett tanulnia a „hatékonyság”, az „önállóság” szó jelentését. Egészen kicsi volt még, amikor édesapja három évig külföldön, édesanyja orvosként ugyan itthon, de nagyon sokat dolgozott. Így aztán ő vekkerre kelt, vitte „magát” és a húgát az óvodába. Ha anyukájuk későn végzett, akkor haza is egyedül mentek. Szeretettel teli, ám szigorú nevelést kaptak, a szobájuk rendben tartásán kívül a vasalásból, a takarításból is kivették a részüket, nagymamájuktól főzni tanultak. Vasalni már





Nuber Anikó és lánya, Dina
Anikó tizenegy éves lánya, Dina is szokott, és sok mindent meg is tud főzni, sőt, ez utóbbival a tizenhárom éves Dávid fia is elboldogul. Nyáron, amikor kiköltöznek a Dunakanyarba, sokszor együtt készítik az ebédet. Anikó hatékonyságához az is hozzátartozik, hogy rengeteg olyan ételt ismer, amely pikk-pakk kész. Vásárolni listával indul, méghozzá olyan sorrendben írja fel a vásárolnivalót, ahogyan a hipermarketek polcain megtalálja! Azt mondja, fontos, hogy az ember rendszerezze, átgondolja a teendőit. Szerinte sokan azért szaladnak örökké a dolgaik után, mert amikor indulni kellene, akkor még gyorsan beraknak egy mosást, vagy kiteregetnek, elintéznek egy-két gyors telefont. Ő, ha indulni kell, akkor megy – időben, pedig még órát sem hord. A nagy családi ünnepeket is – például a húga esküvőjét – ő szervezi. Ez úgy kezdődik, hogy pontos forgatókönyvet ír: valamennyi tennivalóhoz megnevezi a felelőst, így az összes résztvevő pontosan tudja, mi a dolga. Ugyanígy leosztja a lapokat, amikor a gyerekek közösségi programjáról van szó. Kicsit könnyebb a dolga, mint egy átlagos anyukának, hiszen nem kötött munkaidőben dolgozik, a családi teabolt vezetésében segédkezik – bár színház- és drámaelmélet szakon végezett a pécsi bölcsészkaron. Annak idején úgy gondolta, okosabb annál, hogy „csak anyuka” legyen, ezért, amikor a gyerekek kicsik voltak, elvégezte az egyetemet, és „kiművelt anyuka” lett. Azért álmai még vannak, például egy családias panzió megnyitása, irányítása – és ahogy ismerjük, amint a srácok nagyobbak lesznek, bele is fog vágni!

A témáról bővebbet a Nők Lapja november 30-án megjelenő 48-as számban olvashatsz!
Exit mobile version