Képek textilbõl, foltokból. Bornemisza Eszter tûvel, textilbõl készít alkotásokat. Mûveivel gyakran nyer díjakat nemzetközi patchwork- (foltvarró) kiállításokon, s nevét e mûvészet szerelmesei már világszerte jól ismerik.
A hét témája a Nők Lapjában:
Hobbiból hivatás
Azt gondolják, hogy a foltvarrás, a kutyázás, a motorozás csak hobbi lehet? Ha igen, akkor bizony érdemes kicsit megmozgatni a fantáziájukat, és rájönnek majd, hogy a szabadidős tevékenység hivatássá is válhat. Persze, csak ha valaki elég bátor ahhoz, hogy a hobbiját válassza…
A témához kapcsolódó írások:
Gyógyszertárból a színpadra »
Szerencsés vagyok, hogy kutyák közt lehetek »
Minden jöhet, ami berreg »
Az összeállítást készítették:
Fejős Éva, Kégl Ágnes, Szigeti Hajni, Vig György |
Pedig Eszter nem erre a pályára készült, sőt! Matematikusként, statisztikusként dolgozott, a foltvarrás eleinte csak hobbi volt számára.
Mindig szerettem a finom, puha fonalakat, jó volt megérinteni a különböző textíliákat, és eleinte önmagamnak, később a családomnak is készítettem különböző ruhadarabokat és lakberendezési díszeket meséli. Kutatóintézetben dolgoztam, doktori címet szereztem, tanulmányokat írtam, konferenciákon tartottam szakmai előadásokat de idővel kezdtem úgy érezni, hogy mindez már nem izgat túlságosan. Textillel szerettem volna valamit kezdeni, de akkor még nem igazán tudtam, hogy mit. Gyerekeim kabátjaira rávarrtam, amit csak kívántak, helikoptert, autót, földgömböt. Valaki felvilágosított: ez a patchwork (foltvarrás). Felkerestem a Foltvarró Céhet, és kimentem velük 1996-ban Lyonba, a Quilt Expóra. Ott jöttem rá, hogy nemcsak hagyományos takarókat lehet így készíteni, hanem modern képeket is. Akkor érlelődött meg bennem: ezzel kellene foglalkoznom! Megtanultam a technikákat, majd elkezdtem textilkollázsokat készíteni (ez azt jelenti, hogy anyagdarabkákat varrtam egymásra, és így alkottam munkáimat). Az így elkészült textilképeket ugyanúgy falra lehet akasztani, mint az olajfestményeket.
Eszter néhány évig a kutatóintézeti munkája mellett, hobbiból készítette képeit, s közben vívódott: váltson-e egészen? Mint mondja, nem volt könnyű döntés, hiszen három gyerek édesanyjaként, negyvenkét évesen kellett választania: szabadidős szenvedélyének szentelje-e az életét.
A családom biztatott, és az is lökést adott, hogy beneveztem nemzetközi kiállításokra, amelyeken díjakat nyertem. Ettől függetlenül, nem adtam fel rögtön a hivatásomat, ám a foltvarrás mágnesként vonzott. Egyszer csak arra eszméltem, hogy a varrás, az anyagok előkészítése, festése mellett már alig jutott időm a matematikai munkámra. Ekkor váltottam, és azóta csak a képeimet készítem. Sokkal többet dolgozom, mint korábban, matematikusként. Éjjel-nappal a munkáimon jár az eszem. Varázslatos érzés megérinteni a lágy, meleg textíliákat, és ezekből képeket hozni létre. Örülök, hogy néhány éve volt bátorságom meghozni a döntést. Jókor és jól váltottam.
A témához kapcsolódó további írásokat a Nők Lapja december 7-én megjelenő 49-es számában olvashatsz!