A játékos: Ferenczy Balázs

nlc | 2006. Január 02.
Ferenczy Balázs elõször azt szerette volna, ha arról írunk, hogy igazi nagy szenvedélye a romantika. Szerencsére ismerem õt, így tudom, valóban fékezhetetlenül romantikus.





A hét témája a Nők Lapjában:
A szenvedélyes élet éve


Szenvedélyek nélkül? Megette a fene! Nem tudunk, nem is érdemes élni nélkülük. Ha manapság a szenvedélyekről hallunk, akkor mindenkinek a betegség, a függőség jut eszébe. Holott, ha kordában tudjuk tartani a bennünk lángoló szenvedélyt, teljesebbé teszi mindennapjainkat. Összeállításunkban csupa pozitív példát mutatunk meg önöknek – lapunk pszichoanalitikus szakértője, dr. Bokor László megjegyzéseivel.

További írások:


• Alkohol – másképp: Kovács Ákos »


• Zsolt: barlangász, siklóernyős, horgász, motoros »


• “A színpadon kicsit mindig meghalok” : Nyári Szilvia »

Az összeállítást készítették:

Bus István, Wlcsek Anna 


De azért, ha egy pókerparti közben felhívná Sharon Stone azzal: “Balázs, gyere most, azonnal!”, emberünk egy mozdulattal nyomná meg a piros gombot a telefonján. És hogy merrefelé játszik Balázs?
– Imádok sakkozni, de játszom például az interneten is: olyan, mint a scrabble – egyfajta betűkirakós játék. Amikor porckorong-sérvem volt, sokat játszottam, és abban tízezer ember közül a legjobb eredményeket értem el.
Aztán: játszom mindenféle kártyajátékot. A szüleimtől nagyon korán megtanultam ultizni. Apám azt mondta: egy férfiember tudjon kártyázni. A Nyugatinál is szoktam zsugázni. Póker, ulti, römi, fájer. Hazudik, aki azt mondja, hogy a játék magáról a játék öröméről szól. A játék öröme ugyanis a nyerésről szól. Olyan játék, amelyiknek mindegy, hogy ki a nyertese, az a pasziánsz.
Kaszinóba is jártam egy időben. Annak viszont az a baja, hogy úgy működik, hogy ne lehessen nyerni. A rulettet például Blaise Pascal fizikus-matematikus találta ki. Olyan is: apró esély ugyan van a nyerésre, ám hosszú távon mindig a bank kaszál. Ha nyertem, persze élveztem. De amikor hosszú távon vesztésre álltam, abbahagytam. Volt, aki nem ilyen szerencsés: egy ismerősömnek nemcsak a lakása, hanem a teljes élete ráment a kaszinóra.





És hogy a többi játékot abba tudom-e hagyni? Nem tudnám abbahagyni a lélegzést sem. A lélegzés a legtöbb ember számára alapvető létszükséglet – nekem a játék ugyanezt jelenti. Nem tudom úgy elképzelni az életemet, hogy felkelek, pénzt keresek, utána beszélgetek, aztán alszom, majd felkelek, dolgozom és így tovább. Az ember életében kellenek olyan dolgok, amik szórakoztatják. Mi több, az ember életében csakis olyan dolgokra lenne szükség, amelyek szórakoztatják.

Dr. Bokor László véleménye: “Nekem a játékosunk is nagyon tetszik. Pedig a játékszenvedély igencsak rázós dolog. De amikor azt mondja, észrevette, hogy a kaszinóban nem lehet nyerni, és felállt a rulett asztal mellől – azt nagyon értékeltem. Mert a játékszenvedélynél éppen az a probléma, hogy az emberek képtelenek felállni mellőle. Ha lélektanilag nézzük, az igazi, önsorsrontó játékszenvedélyes azért játszik, hogy veszítsen – és ezt persze nem is tudja magáról. Balázsnál a nyerésen van a lényeg, de nem a pénzen, inkább azon, hogy győzzön. Győzni pedig az életünk összes szeletében szeretünk.”

A témáról bővebben a Nők Lapja január 4-én megjelenő 1-es számában olvashatsz!
Exit mobile version