Alkohol – másképp: Kovács Ákos

nlc | 2006. Január 04.
- A bor iránti érdeklõdés Krúdy és Márai mûvei hatására támadt fel bennem - mondja Kovács Ákos, popzenész. - Tizennégy éves koromban láttam a Huszárik-féle Szindbád-értelmezést, amely minden idõk legjobb magyar filmje.





A hét témája a Nők Lapjában:
A szenvedélyes élet éve


Szenvedélyek nélkül? Megette a fene! Nem tudunk, nem is érdemes élni nélkülük. Ha manapság a szenvedélyekről hallunk, akkor mindenkinek a betegség, a függőség jut eszébe. Holott, ha kordában tudjuk tartani a bennünk lángoló szenvedélyt, teljesebbé teszi mindennapjainkat. Összeállításunkban csupa pozitív példát mutatunk meg önöknek – lapunk pszichoanalitikus szakértője, dr. Bokor László megjegyzéseivel.

További írások:


• A játékos: Ferenczy Balázs »


• Zsolt: barlangász, siklóernyős, horgász, motoros »


• “A színpadon kicsit mindig meghalok” : Nyári Szilvia » 

Az összeállítást készítették:

Bus István és Wlcsek Anna

– Mostanra annyira fontos lett számomra a bor a kulturális vonatkozásaival együtt, hogy sok évnyi tervezgetés után néhány hete Tiffán Zsolt nemzetközi hírű borosgazda barátommal megnyitottuk az Andante Borpatikát. Nemcsak elegáns borkóstolóhelynek, hanem közösségi térnek is szánjuk, a pódiumszínpadon verses estek és házi muzsikálás is helyet kap. A Tiffán-pince Cuvée Carissimae nevű csúcsházasítása régóta a családunk ünnepi bora, húsvétkor és karácsonykor is ez van az asztalon. Később boros rendezvények – kóstolók, árverések – alkalmával személyesen is találkoztunk, beszédbe elegyedtünk, összebarátkoztunk.

A bor az emberiség számára szakrális ital, a hagyomány szerint isteni eredetű és jelentőségű. Nem véletlen, hogy mi sem sörpatikát vagy koktélbárt nyitottunk. Az ember fiatalon az összes szabálynak nekimegy, nem érdekli a tradíció, szabadosan él, mindent újra akar értelmezni. Aztán, amikor benő a feje lágya, rájön, hogy az életnek vannak mozdíthatatlan alapértékei, amelyekhez ragaszkodni jó. Így fordul az ember egy idő után a bor felé is: elkezdi tisztelni a benne megtestesülő hagyományt és munkát.

A szenvedély az én esetemben nem jelent függőséget: bor nélkül is lehet élni, bár nem nagyon érdemes. Nem is az alkoholtartalma miatt szeretem. Az a kapatosság, az az örömérzet, amelyet a bor okoz, nem hasonlítható ahhoz a részegséghez, amelyet egyéb szeszek váltanak ki az emberből. Remélem, hogy egyszer lesz saját borom is: a Balaton-felvidéken fekvő birtokomon hamarosan olaszrizlinget szeretnék termelni.





Mit mond erről pszichoanalitikusunk dr. Bokor László?

“A szenvedélyes bortermelő nagyon tetszik: szakmát csinált a borszeretetből. Látszik, hogy ez egy régi vonzalom. Ha a szenvedélyből szakma lesz, az mindenképpen egészséges dolog. Az írásból nem derül ki, hogy mennyi bort fogyaszt, de egy bortermelőnek ez szinte kötelessége. Ha elkezdene annyit inni, amennyi már a munkáját és az életét is befolyásolja, baj lenne, de ha a reggelt nem azzal kezdi, hanem este iszik meg egy-két pohárral, nem lehet probléma. Az irodalmi utalások is afelé visznek, hogy ez tényleg egy életforma, és a kreativitást helyezi előtérbe.”

A témáról bővebben a Nők Lapja január 4-én megjelenő 1-es számában olvashatsz!
Exit mobile version