Nem lesz iható víz?

A hét témája a Nők Lapjában: Mi lesz veled, szép világunk? Riasztó jelek, ijesztő prognózisok, aggodalmak, félelmek. Mi lesz bolygónkkal, mi jut gyerekeinknek, unokáinknak? Lesz-e iható, friss vizük, védelmük új, pusztító járványok ellen, lesz-e családjuk, lelki békéjük? Rajtunk múlik. Rajtuk. Alan Kay, a számítástechnika egyik úttörője ezt mondta erről: „A jövő előrejelzésének legjobb módja az, ha azt mi magunk alkotjuk meg.” További írások: • Veszélyben a család » • Világjárványok » • A lélek betegségei » Az összeállítást készítették: Kertész Gábor V. Kulcsár Ildikó, Bus István, Mihalicz Csilla, Hulej Emese

Becslések szerint ez az arány 2025-re már elérheti a kétharmadot. Az elmúlt ötven évben megháromszorozódott az emberiség vízfogyasztása, a felhasználás üteme még a népesedés növekedésénél is jóval gyorsabban nő. Az ENSZ ajánlása azt mondja: egy embernek minimum napi 50 liter vízre van szüksége: ez elég arra, hogy igyon, mosakodjon, főzzön és mosson. 1990-ben több mint egymilliárd ember nem rendelkezett ennyivel. A legtöbb vizet a fejlett világ fogyasztja: a „nyugati ember” naponta tízszer annyi vizet használ el, mint szegényebb társa. A legnagyobb „víznyelő” a mezőgazdaság (70%) – egynapi élelmünk előállításához 2000 liter vizet használnak fel –, ezt követi az ipar (22%), végül pedig a háztartások (8%). A szakemberek szerint a világ vízkészlete több mint elég lenne ahhoz, hogy mindenki alapvető igényeit kielégítse. Ha odafigyelnénk az elosztásra, a földkerekség teljes vízfogyasztása a századrésze (!) lehetne a mainak.
Globális probléma a tiszta víz hiánya is. A fejlődő világban, a betegségekben meghaltak 80 százaléka a rossz minőségű víz révén fertőződött meg. A szennyezett víz minden nyolcadik másodpercben megöl egy gyermeket.

Lesz még ivóvíz!

Magyarországon szinte az összes ivóvizet a földfelszín alól nyerjük ki. Mészkőhegységekben a karsztvizet szivattyúzzuk ki, folyók mellett csápos kutakból, kavicságyon átszűrve érkezik a víz, máshol a talajban található vízlencsékből jön az éltető elem.
A tudományos fantasztikum sokszor foglakozik az ivóvízhiánnyal. Míg a Mad Maxben Mel Gibson egy elsivatagosodott világban küzd az éltető vegyületért, addig a Waterworldben a globális felmelegedés miatt az óceánok mindent elárasztanak sós vízzel, Kevin Costner pedig keresheti az egyetlen, édesvízzel kecsegtető oázist.
De nem kell a moziba mennünk, hogy rettegni kezdjünk! Elég rágondolni a tiszai ciánszennyezésre, vagy a legutóbbi kínai balesetre, amikor aromás vegyületek ömlöttek egy folyóba, és négymillió ember maradt ivóvíz nélkül.





– Nem jogos a félelem – mondja Hoitsy György pisztrángtenyésztő, a Borsod megyei Földművelésügyi Hivatal halászati felügyelője. – Akár a tengervizet is le lehet párolni, de édesvízkészlet is bőven áll rendelkezésünkre.

– Magyarország kedvezőbb helyzetben van az ivóvíz szempontjából, mint a világ többi része?

– Hazánk medencében helyezkedik el. Ez részben jó, részben nem. Sok a folyónk, ám a legtöbbjük külföldről érkezik. Szennyeződés ellen tehát nem tudunk védekezni. De a talajban hatalmas lencsékben is megtalálható az ivóvíz, mind termál-, mind „sima” édesvíz formájában.

– Valahol olvastam, hogy a férfiak azért lesznek egyre nőiesebbek, mert a rengeteg fogamzásgátló – és emiatt női hormon – is eltávozik a folyókba a szennyvízzel, és visszakerül az ivóvízbe is. Igaz ez?

– Ez sajnos, igaz. A hetvenes évek vége felé még drasztikusabb volt a folyóvizek fogamzásgátló-tartalma, mert akkor még nagyobb hormondózisokat alkalmaztak e szerekben. Kis túlzással, ha valaki ivott volna a Dunából, lehet, nem is kellett volna tablettát szednie. Amíg nincs megoldva a száz százalékos csatornázás és a szennyvíztisztítás, addig szembe kell néznünk effajta problémákkal.

A témáról bővebbet a Nők Lapja január 11-én megjelenő 2-es számában olvashatsz!