Veszélyben a család

A hét témája a Nők Lapjában: Mi lesz veled, szép világunk? Riasztó jelek, ijesztő prognózisok, aggodalmak, félelmek. Mi lesz bolygónkkal, mi jut gyerekeinknek, unokáinknak? Lesz-e iható, friss vizük, védelmük új, pusztító járványok ellen, lesz-e családjuk, lelki békéjük? Rajtunk múlik. Rajtuk. Alan Kay, a számítástechnika egyik úttörője ezt mondta erről: „A jövő előrejelzésének legjobb módja az, ha azt mi magunk alkotjuk meg.” További írások: • Nem lesz iható a víz? » • Világjárványok » • A lélek betegségei » Az összeállítást készítették: Kertész Gábor V. Kulcsár Ildikó, Bus István, Mihalicz Csilla, Hulej Emese

Ez egyaránt lehet nagycsalád (kettőnél több nemzedék együttélése) és kiscsalád (szülők és gyermekeik).
A családok a történelem során létfontosságú feladatokat láttak el a társadalomban. Egyszerre termeltek (például a klasszikus paraszti család vagy a kisiparosműhelyek), fogyasztottak, biztosították a társadalom utánpótlását (sok-sok gyerek), nevelték a gyermekeket (szocializáció), valamint részt vettek a keresők és eltartottak mindennapi életének megszervezésében, a felnőttek pszichés védelmében.
A modern társadalmakban ez változóban van. A termelés és a fogyasztás fő színtere már nem mindig a család: manapság nagyobb szervezeteknek dolgozunk, és nem mindig otthon fogyasztunk (például munkahelyi étkezés). Sok család – a válások, különélések miatt – elveszti a többi, érzelmi alapú feladatát is, pedig ezekre a mai világban különösen nagy szükség volna. Szakértők szerint a modern társadalmak felszínes, személytelen, érdekközpontú emberi kapcsolatai miatt az emberek egyre inkább csak a családban, a párkapcsolatban találhatják meg az intimitást, amelyre szükségük van. Nem véletlen, hogy az alkoholizmus, a bűnözés, illetve a mentális betegségek sokkal gyakoribbak a csonka családokból kikerült, illetve egyedül élő embereknél.

Ha nem véd a család…

Tolsztoj szerint a boldog családok hasonlítanak egymásra, a boldogtalanság viszont egyedi… Igaza van, de azt azért le kell szögeznünk, hogy ő sokkal könnyebb helyzetben volt bő száz évvel ezelőtt. Hiszen akkoriban fel sem vetődött a kérdés: lehet-e család nélkül élni? Lehetünk boldogok önmagunkban, egyedül? A család „intézménye” erős szikla (öröknek tűnő minta) volt a civilizált világban. És ma?

– A magány a legkegyetlenebb ellenség – mondja dr. Belső Nóra pszichiáter. – A betegeim jóvoltából naponta tapasztalom, hogy a jó család „védőburka” nélkül végtelenül sérülékeny az ember. Ebben az értékvesztett, bizonytalan, „csupa-változás” világban szükségünk van fogódzóra. Aki mögött ott a család, az kevésbé roppan össze, ha „bántja a világ”, ha kirúgják az állásából, ha veszélyben az egzisztenciája. Mert a teher – a rossz és a jó – eloszlik. A társunkkal együtt tartjuk. Egyszer az egyik gyöngül el, máskor a másik… Akit szeretnek – akinek van kit szeretnie –, azt nehezebb kimozdítani az egyensúlyából. Tehát az utánunk jövő nemzedékeket leginkább attól kell félteni, hogy nem veszi őket körül a család érzelmi biztonsága, egyedül kell megküzdeniük a világgal.

– Mégis fogy a család becsülete.

– A jelenünkre tényleg ez jellemző. Számtalanszor hallom: a kapcsolat (a házasság) nem működik. Közben a legtöbb ember elfeledkezik arról, hogy semmi sem működik magától. Az autóm akkor indul, ha működtetem. Aztán szervizbe viszem, gumit cserélek, gondozom… A házasságunkat is működtetni, gondozni kell(ene), de manapság, ha gond van, rögtön menekülnek a felek. Keresnek egy új kapcsolatot, amelyik egy idő után szintén gondozásra szorul. Valószínűleg félnek a felelősségtől, a másik ember teljes felvállalásától. Egy élettársi kapcsolat is lehet olyan biztos, meleg, mint egy jó házasság, de a benne élők szabadabbnak érzik magukat…

A témáról bővebbet a Nők Lapja január 11-én megjelenő 2-es számában olvashatsz!