Ha egy gyerek megtagadja a saját nevét az vagy tudós lesz vagy bűnöző!
Ez volt Flora Lewis véleménye arról, amikor Clive, a kisebbik fia egy verőfényes nyári napon alig négyéves öntudatának minden határozottságával toppantott elé:
Nem vagyok Clive! És Staples sem vagyok!
A gyerek felháborodása tökéletesen érthető volt. Hogyan is hívhatnák őt, India uralkodóját, a ruhás állatok királyát Klájvsztéplsznek!
Én Jack vagyok! állította határozottan, s valóban, szeretteinek, barátainak Jack maradt akkor is, amikor 1954-ben a reneszánsz irodalom professzorává avatták Cambridge-ben. Ekkor már több százezer gyermek ismerte a világban Narnia nevét, kalandozta be tájait Lewis könyveit olvasva, s nem is sejtették, hogy Narnia határai először egy kekszes doboz pereméig értek. Az 1910-es évek környékén még Indiának, Dobozföldének, esetleg Állatországának nevezték, és két kisfiú ismerte csupán kifürkészhetetlen útjait, történelmét, földrajzát, hős királyait.
Honnan szerezted? élénkült fel, és Martha, a szakácsnő ízes süteményeinek gondolatára összefutott a nyál a szájában. Már harmadik napja csak főtt krumplin élek!
Ám amikor a bátyja a dobozt kinyitotta, Jack csalódottan nézett rá. Nem volt benne se keksz, se csoki, csak néhány letört ágdarab, meg egy kis moha a doboz alján.
India súgta oda Warnie, s a kekszes doboz falai eltűntek, hegyek emelkedtek ki a földből, erdők aranyló lombjait rázta meg a szél, tavak nyíltak lábaik előtt. Azon délutánon Jack megálmodott egy országot, ahol ruhás állatok élnek, akik úgy tudnak beszélni, érezni és gondolkodni, mint az emberek, ahol a farkas békességben él a báránnyal, a párduc a kecskegidával játszadozik, s a kisborjú meg az oroszlán együtt legel.
Amíg élek a Paradicsom képe bátyám játékkertjéhez kötődik bennem mondogatta Lewis felnőttként is nemegyszer, s Narnia vidékének képei is valahonnan a kekszes doboz mélyéből kerülhettek elő:
Mikor a gyerekek a kert fenséges arany kapujához értek, megtorpantak. Nem tudták, hogy bemehetnek-e. Ám odabent már várta őket minden régi, jó barátjuk, kikkel számos kalandot éltek át narniai útjaik során. Az idő mintha elveszítette volna hatalmát felettük, arcuk, termetük megfiatalodott.
Ám nemcsak az idő, a tér is megváltozott. A kertből letekintve Lucy lábai előtt ott feküdt egész Narnia, de Narnián túl meglátta Angliát, Londont, sőt a saját házukat is. Ha egy pontra szegezte a tekintetét, az közelebb jött, először csak a hegyek, a tengerek nőttek meg, aztán már ki lehetett venni az erdőket, a fákat is egyenként, vagy a városokat, a piros háztetőket, az utcákon lovaikat hajtó kocsisokat, a parkban játszó gyerekeket.”
A teljes cikk a 2. heti, január 11-én megjelenő Nők Lapjában olvasható.