Egy szabad ember

nlc | 2006. Január 16.
Egy szabad emberrel beszélgettem. Eddig csak azt tudtam róla, hogy jó vele találkozni, meg azt, hogy mindenki szereti. Mariann… – mondják az emberek, és elmosolyodnak.




A hét témája a Nők Lapjában
Nálunk anyu mindig otthon van

Biztonság, idő, melegség, házi ízek, illatok, figyelem. Anyák otthon. Régen ez volt a biztonság, ma sokan bizonytalan, kiszolgáltatott vállalkozásnak tartják. Pedig ha több anya maradhatna otthon, a világ otthonosabb lehetne, a férfiak nyugodtabbak, a gyerekek boldogabbak lennének…

További cikkek:

• Sokat adok, többet kapok! »

• Foglalkozása anya »

• Visszamentem – haza »

Az összeállítást készítették:

Hulej Emese, V. Kulcsár Ildikó, Dudics Emese és Kertész Gábor 

Hogy miért szabad? Mert megfelelési kényszerek, elvárások, hiúság nélkül teljesíti ki önmagát. A lelke szerint él, és ez ma, amikor emberek abba betegednek bele, hogy másként élnek, mint szeretnének, boldogító kivételnek számít. Ettől kiegyensúlyozott, derűs, és ettől olyan szabad.

– Egy fiú, egy lány, így terveztük – meséli, miután elmondja azt is, hogy bár kreatív foglalkozásról álmodott, végül pénzügyi főiskolát végzett. – Amikor Bence után Eszter is óvodás lett, visszamentem vezető könyvelőnek az OTP-be, de a gyerekek nehezen viselték, én meg azt vettem észre, este úgy olvasom a mesét, hogy másutt járnak a gondolataim. Akkor megbeszéltük a férjemmel, hogy inkább maradjak itthon. Itthon könyveltem egy darabig, de csak éjszaka tudtam dolgozni. Amikor Botond született, még megcsináltam egy áfabevallásos időszakot, aztán felhagytam ezzel, nem ment.

Eleinte azt hitte, ha otthon van, akkor a lakásnak csillogni-villogni kell, és az ebédnek is olyannak kell lennie, hogy csak! Ma már nem így gondolja. Az számít, hogy a gyerekek szerint jó hazamenni, meg az, hogy a férjével, Zsolttal mindennap kettesben ebédelnek odahaza!
– A naptáram néha jobban tele van, mint a férjemé – mondja nevetve. – Tanítok a templomban a gyermek-istentiszteleten, szülői esteket szervezek a gimnáziumban, a gyerekek osztályaiban is sokat vállalok. A házimunkát elvégzem délelőtt, hétvégére nem hagyok semmit. Botond most elsős, vele még tanulok, de inkább már csak bent vagyok a szobában, míg elkészül. Szeretném, ha ő is önálló lenne, mint a nagyok. Este együtt vacsorázunk, társasjátékozunk, és mert én itthon vagyok, a férjem közéleti munkát is vállalhat. De ez nem jelenti azt, hogy ő kivonult a családból, erről szó sincs!








Mariann jogosítványt szerzett, tanult angolul is. Nem akart nyelvvizsgázni, csak arra volt szüksége, hogy ha nyaralni mennek külföldre, megértesse magát. Ma, amikor mindenki pótlékért, papírért, előbbre jutásért tanul nyelvet, szinte meghökkentő ilyet hallani. De mondtam: szabad ember. Néha kérdezik tőle: Te még mindig otthon vagy?… Jó ideje már, hogy nem zavarják ezek a kérdések. Ő úgy él, ahogy szeretne, és naponta kap visszaigazolást ennek sikeréről a családjától és önmagától. Ha pedig valaki úgy él, ahogy szeretne, az a legnagyobb siker, tökéletes karrier. Mindenki más véleménye csak másodlagos. Illetve…
– Egyszer Eszter azt írta a fogalmazásában: „Anya legtöbbször szabadidőruhában van…” Azóta erre is figyelek.

A témáról bővebben a Nők Lapja január 18-án megjelenő 3-as számában olvashatsz!
Exit mobile version