Sokat adok, többet kapok!

nlc | 2006. Január 16.
Siker, sikerélmény… Ha egy nõ nem érzi a helyén magát otthon, ha úgy érzi, lemarad és kimarad, akkor valószínûleg a férjétõl többet vár. Hogy akkor, szívem, te aztán óriási karriert csinálj. És persze a gyerekek is.




A hét témája a Nők Lapjában
Nálunk anyu mindig otthon van

Biztonság, idő, melegség, házi ízek, illatok, figyelem. Anyák otthon. Régen ez volt a biztonság, ma sokan bizonytalan, kiszolgáltatott vállalkozásnak tartják. Pedig ha több anya maradhatna otthon, a világ otthonosabb lehetne, a férfiak nyugodtabbak, a gyerekek boldogabbak lennének…

További cikkek:

• Egy szabad ember »

• Foglalkozása anya »

• Visszamentem – haza »

Az összeállítást készítették:

Hulej Emese, V. Kulcsár Ildikó, Dudics Emese és Kertész Gábor  

Ha már egyszer itthon vagyok, akkor ők tökéletesen beszéljenek angolul, győzzenek az úszóversenyen, legyenek olyanok, mint senki más. Pedig mindenkinek a saját sikereit kell elérnie.
Amikor először találkoztam Grész Edinával, arra gondoltam, különös kedvesség és harmónia árad e lányból. Csak később tudtam meg, hogy a harmónia hátterében egyrészt boldogságos családi burok – jó házasság, két gyerek –, másrészt erős hit húzódik meg. A nagyapja baptista lelkész volt, az istenhit korán része lett az életének. A hite vezette egy keresztény ifjúsági csoportba, ahol megismerte a férjét. Ő akkor érettségizett, Gábor a református teológiát végezte.
– Harminchat éves vagyok, munkás, sűrű-gyönyörű az életem! A gyerekeim – Ráhel tíz-, Renátó hét-, Gergő hároméves – rengeteg munkát adnak, értük vagyok, sokat adok, de mennyit kapok vissza…!

– Jól emlékszem, hogy négy évvel ezelőtt újságírást tanultál, és a tanárod tehetségesnek tartott?

– Értem a kérdést – néz rám komolyan –, de szerintem az életünk szakaszokból áll. Most jó, mert úgy élhetek a gyerekeimnek, hogy közben részmunkaidőben dolgozom a Timoteus Társaságnál. E keresztény alapítvány abból a közösségből nőtt ki, ahol a páromat megismertem. Ma már ő a vezető, én mindenes-asszisztens vagyok mellette. Előadásokat, konferenciákat, táborokat szervezek, fordítok, levelezek, annyit dolgozom, amennyit csak bírok, de a ritmust a gyerekeimhez igazítom. És büszke vagyok arra, hogy az AIDS- és drogprevenciós akcióink mellett tizenegy éve sikeres a „Fiatalok az élet küszöbén” programunk, amelyben középiskolásokat próbálunk a családi életre nevelni. Hogy így minden rendben van-e? A rendért folyamatosan dolgozni kell. Vigyáznunk kell, hogy az életünk ne csak a munkánkról szóljon!







Mert az gyönyörű, hogy a férjem a szövetségesem is, de az már nem, hogy a kettesben eltöltött születésnapi vacsorán munkahelyi gondokról beszélgetünk. Tehát védekezünk! Például minden évben elutazunk legalább három napra kettesben. Ki kell szakadni időnként, hiszen a három gyerek óriási házi feladat. Mindhármukat császárral szültem – nem sorolom fel a szövődményeket –, ketten asztmásak, a kicsi mellkasi daganattal jött világra… De nincs jogom panaszra! A legkisebbünk már rendben van, a „nagyok” klassz, imádnivaló gyerekké cseperedtek. Közben mi úgy éltük át a megpróbáltatásokat, hogy a kezdetinél is erősebb közöttünk a szeretet szövetsége.

– És az (újság)írói vénád? – kockáztattam meg búcsúzáskor, mire Edina elmosolyodott.

– Nekem úgy rémlik, hogy te öt gyerekkel a hónod alatt, elég későn lettél újságíró… Nem vagyok izgatott – egyelőre az a dolgom, hogy boldog családot teremtsek –, tudom, hogy hosszú és meglepetésekkel teli az élet…

A témáról bővebbet a Nők Lapja január 18-án megjelenő 3-as számában olvashatsz!

Exit mobile version