Szeretlek, de nem akarok veled ágyba bújni!

Fejős Éva | 2006. Január 18.
Vannak nõk, akik – bár vágynak arra, hogy szoros testi közelségben legyenek a partnerükkel, s él bennük testi vágyakozás is – nem tudják magukba fogadni a férfit.

Csigó Katával arról beszélgetünk, milyen okok rejtőzhetnek a probléma hátterében.

– Kata, szerinted mennyire gyakori gond, hogy a nő, bár szeretne szeretkezni a partnerével, mégsem tudja befogadni őt?

– Elég gyakran találkozom ilyen esettel. A szexuális zavarok egyik típusa, amikor a hüvelyi együttlét nehezített vagy akadályozott a nő részéről. Van, akit a nőgyógyász is nehezen tud megvizsgálni, mert annyira összerándulnak az izmai – a legsúlyosabb eset, amikor ezért nem is tud az orvos vizsgálatot végezni. A nőgyógyászok általában azokat a nőket is pszichológushoz küldik, akik fájdalmas aktusra panaszkodnak, de a fájdalom hátterében nincs nőgyógyászati elváltozás, probléma.

– Ilyenkor miért lehet fájdalmas az együttlét a nő számára?

– Például azért, mert tudat alatt tiltakozik a hüvelyi együttlét ellen. Ez nagyon gyakori szexuális zavar! Enyhébb esetben „csak” fájdalmat érez az illető, súlyosabb a gond, ha akadályozott, vagy egyáltalán nem sikerül a partnernek a behatolás. Vaginizmusnak nevezik, amikor a hüvely lezár, és a férfi nem tud behatolni. Fiataloknál, huszonéveseknél gyakran a teherbe eséstől való félelem áll a háttérben.

– Akkor is félhet valaki a teherbe eséstől, ha védekezik?

– Igen, az észérvek ellenére is lehet benne szorongás. Az ilyen nő általában pontosan tudja, hogy rendszeres védekezés mellett minimális a teherbe esés valószínűsége, de a félelem olyan intenzív lehet – ebben közrejátszhat például a neveltetés, a szégyenérzet, az, hogy a család mit szólna, vagy ha a lány családjában tabuként kezelik a szexualitást –, hogy nem hisz az észérveknek. Ezekben az esetekben egyedül nemigen lehet megoldást találni, mindenképpen tanácsos pszichoterápiára jelentkezni, mert akkor kiderül, miért ennyire félelmetes maga a teherbe esés gondolata. De nemcsak ettől szoronghat valaki: több, hasonló szexuális zavarral küzdő nőbetegem mondta, hogy a szexet ösztönvezérelt tevékenységnek tartja, s nem bírja átadni magát az ösztöneinek. Ilyenkor a nő attól félhet, hogy nem lesz ura önmagának, és ez számára riasztó, félelmetes állapot – főleg akkor, ha az élete más területein teljesen összeszedett.









– Az ilyen nő másféle ösztöneinek sem enged?

– Általában túlságosan sok szabály közé zárja az életét, s például nem szeret szenvedélyesen enni, sosem tudna élvezettel habzsolni valami finomságot, vagy nem képes elereszteni magát egy buliban. Ilyen esetekben azon kell dolgozni a terápiában, hogy az illető különböző „személyiségrészei” jobban egyensúlyba kerüljenek, s az ösztönök is helyet kapjanak az életében.

– Első lépésként menjen be egy étterembe, és egye végig az étlapot?

– Ez túlságosan egyszerű lenne. Azt kellene inkább felismerni, hogy miért riad meg a saját ösztöneitől, a kontrollvesztéstől. Elgondolkodhat azon, hogy miért félelmetes számára az öntudatlan állapot. Sok nő még az elalvástól is fél, több páciensem mesélte, hogy addig nem tud elaludni, amíg a párja haza nem ér, mert fél attól, hogy ha elalszik, nem tudja kontrollálni, mi történik körülötte. De ha már a párja otthon van, akkor – szerinte – vigyáz rá.

– Előfordulhat, hogy valaki azért nem képes magába fogadni a párját, mert nincs jó viszonyban a testével?

– Egyesek „letiltják” magukban azt, hogy a testükre örömforrásként tekintsenek. Érdemes megnézni, hogy valaki például hogyan zuhanyozik: csak gyorsan megmosakszik a zuhany alatt, vagy hosszan áll ott, és élvezi, ahogy a forró víz masszírozza a testét? Ha a tusolás csak mosakodást jelent, akkor az is elképzelhető, hogy az illetőnek eszébe sem jut megnézni, nézegetni a testét a tükörben. A test számára csak „hasznos dolog”, semmi több. Ezért a szexuális életben is erős gátlások léphetnek fel, s valószínűleg nemcsak magától a behatolástól fél, hanem a vágya is csökken. Sőt, ez az állapot oda vezethet, hogy idővel csúnyán meghízik, elpárnásítja, elhájasítja a testét, mert nem szereti azt annyira, hogy megadja neki, ami „jár”: testedzést, az érintést, a férfi ölelését. Később már odáig juthat, hogy egyáltalán nincs párkapcsolata.

– Hallottál már olyanról, hogy a nő korábbi kapcsolataiban minden rendben volt, de a jelenlegi partnerét nem képes befogadni magába?

– Hogyne. Szomorú, amikor jön egy házaspár, és a nő mondja: szereti a férjét, érzelmileg jó együtt, ő az igazi társa – de nem tud szeretkezni vele. Arra esetleg van igénye, hogy összebújjanak, de többre nincs, és nem azért, mert más férfi után vágyakozik. Ennek többek közt az lehet az oka, hogy a nő nem szerelmest választott magának, hanem férjet, a leendő gyerekeinek apát, és nem vette figyelembe, hogy netán már a kapcsolat kezdetén sem érdeklődött szexuálisan a férfi iránt. Sajnos, a vágyat utólag megteremteni igen nehéz. Ha csak gátolt a szexuális vágy, akkor azt fel lehet szabadítani, ha csekély a vágy, azt fel lehet tüzesíteni. Sok esetben a nő már nem tekinti férfinak a társát, hanem barátként néz rá.

– Ilyenkor felpezsdíthető még a szerelmi élet?

– Azt szoktam tanácsolni, hogy ismerkedjenek meg újra, és kezdődjön újból az udvarlás, mintha csak most kezdenének randizgatni. Menjenek új helyszínekre, kicsit éljék át újra azt az időszakot, amikor még csak ismerkedtek egymással, mert ez izgalmat hozhat a férfi-nő viszonyba, és segíthet abban, hogy a szexuális együttléteik tartalmasakká, élvezetesekké váljanak.

Csigó Katának a katalin.csigo@sanomabp.hu e-mail címre írhattok.
Exit mobile version