Keserû pirulák

nlc | 2006. Január 23.
– Rengeteget hallani manapság az „ismerd meg önmagad”–szlogent – mondja Dr. Szendi Gábor, klinikai szakpszichológus. – Meg is van a tartalma, csak elkoptatták, sokszor jelentés nélkül használják.




A hét témája a Nők Lapjában:
Mentsétek meg lelkeinket!

Tegye fel a kezét, akinek manapság nincs valami lelki nyavalyája! Tökéletesen érzi magát a bőrében. Nem fél, nem szorong semmitől. Még a haláltól sem. Nincs egy darab régről megmaradt, vagy frissen szerzett komplexusa sem. Mindig képes felismerni, kimutatni, vagy egyáltalán úgy igazából megélni a saját érzéseit. Akár a sírásig… Nem hazudik soha önmagának. Csak kapaszkodna valamibe (valakibe), bármi (bárki) legyen is az…

További írások:

• Tűzön-vízen önismeret »

• S.O.S.! »

• Elfogadni mindent… »

Az összeállítást készítették:
Dobray Sarolta, Bus István, Kertész Gábor  
– Az önismeret – és az erre irányuló terápiák – lényege, hogy megismerjük a reakciómódjainkat, azt, hogy hogyan „működünk”, és megtanuljuk ezt kezelni. A pszichoterápiákat két nagy csoportra lehet osztani. Az olyan terápiák, módszerek, amelyek a múltra irányulnak – például a pszichoanalízis –, és a jelenre irányulóak – sok más mellett a pszichodráma, a kognítiv viselkedésterápia, a tranzakcióanalízis –,amelyek abból indulnak ki, hogy az illető most miről mit gondol, miért azt, és hogyan lehetne ezt másképp gondolni.
Szerintem a jelenre irányuló terápiák hatnak leginkább. Ezek a pszichoterápiás hatások a személy gondolkodását, érzelmi életét, és viselkedését is befolyásolják. Ha valaki egyszer „megtanult” félni, szorongani valamitől, meg kell tanítani őt „nem félni”, és nem időlegesen, nyugtatókkal elnyomni a félelmeit… Miközben százmilliókat tömnek antidepresszánsokkal, még a mai napig nem tudják, ezek pontosan kire, hogyan hatnak. Eric R. Kandel, neves pszichiáter és agykutató 1998-ban publikálta azóta sokat idézett tanulmányát, aminek egyik konklúziója lényegében a következő állítás volt: „Azok a pszichoterápiás eljárások, melyek hatásosak és – feltehetőleg tanulási folyamatokon keresztül – hosszú távú változásokat idéznek elő a viselkedésben, a gének működését változtatják meg az idegsejtekben, tehát strukturális agyi változásokat okoznak.” Vagyis ugyanúgy az agyi biokémiai folyamatokat módosítják, mint a gyógyszerek, csak utóbbiaknak rengeteg mellékhatása van.





– Általában mi indítja az embereket, hogy valamilyen „Módszerhez” folyamodjanak? És mi alapján választanak a millió lehetőség közül?
– „Szenvedés nyomásnak” szoktuk nevezni, ha valaki – bármi okból, talán nem is tudja, miért – már olyan rosszul érzi magát a bőrében, hogy úgy gondolja, egyedül nem megy tovább. Lehet, hogy egyszerűen csak nem látja az élete értelmét, nincs öröme, zűrzavart érez magában, és ettől szenved… Akkor alakul ki benne az igény, hogy el kéne menni valahova segítségért. Terapeutából rengeteg van, de az emberek általában tájékozatlanok, bizonytalanok. Persze mindenhol tárt karokkal fogadják, hiszen a kineziológusoktól kezdve az asztaltáncoltatókig mindenki kezelni akar… Az emberekben van egyfajta csodavárás, miközben nem is tudják pontosan, mi a problémájuk, milyen szférába tartozik, és ott ki a szakértő. A sokféle zavaros eszme pedig sokféle zavaros megoldást szül.

A témáról bővebbet a Nők Lapja január 25-én megjelenő 4-es számában olvashatsz!
Exit mobile version