Szerelem, barátság, bizalom

nlc | 2006. Február 13.
– Sosem tudtam igazán megfogalmazni, milyen lenne számomra az ideális nõ: nem hiszek abban, hogy bárki is képes lenne pontosan meghatározni, milyen az „esete”. Én elsõsorban egy biztonságos kapcsolatra vágyom.





A hét témája a Nők Lapjában:
Ideális partner
Csak az álmainkban létezik?


Régen voltak álomnők és álomférfiak, gondoljunk csak Marilyn Monroe-ra vagy Clark Gable-re! Meglehet, urak milliói ábrándoztak a gyönyörű szőkeségről – ám partnerüket sokkal hétköznapibb szempontok szerint választották. Mára azonban összeadódtak a szempontok, az ideálistól elvárjuk, hogy minden tekintetben megközelítse a tökéletest. Ezért sokan évtizedeken át keresgélnek, mert nem hajlandók megalkudni, addig mennek, amíg megtalálják a nagy Ő-t. Ha egyáltalán létezik ilyen…

További cikkek:

• Több férfiből összegyúrni? »

• „Önsanyargatóan rugalmas” »

• Tíz év a férfi „javára” »

Az összeállítást készítették:
Fejős Éva, Szigeti Hajni és Kertész Gábor  

– Ez azonban nem egyszerű, mert rengeteg mindennek kell hozzá stimmelnie – mondja Nagy Ádám, a Roy és Ádám duó gitárosa, aki évek óta egyedült neveli a fiát. – Régebben sokkal egyszerűbb volt minden. Amikor több mint tíz évvel ezelőtt elkezdtem komolyan zenélni, barátommal és zenésztársammal igazi „rock and roll életet” éltünk. Akkoriban a lányok jöttek-mentek, és a csajozásnál egyetlen dolog számított: mennyire mutatós az „aznapi szerelem”… Jó, ha az ember megéri ezt az időszakot, de elég gyorsan meg lehet unni. Főleg, ha valaki alapvetően lelkizőbb típus.

A nagy bulizásokat nagy szerelem követte. Megismertem egy lányt, és attól kezdve nem láttam, nem hallottam, nem gondolkodtam… A fiam pedig szinte azonnal megfogant. Dani azóta már tízéves, a legfontosabb ember az életemben! Én nevelem, mióta az édesanyjával elváltunk. Rájöttünk, hogy igazából nem is ismertük egymást, amikor összekötöttük az életünket.

Amikor az ember apa lesz, átértékelődnek a dolgok, még akkor is, ha rengetegen segítenek a nevelésben. Igaz, hogy számíthatok Dani édesanyjára, a nagyszülőkre, a barátokra, a rokonságra, a döntéseket mégis nekem kell meghoznom. Ez nagyon nagy felelősség, nem csoda, hogy rég leszoktam a pörgősebb életmódról. Nem mondom, vannak néha kalandjaim, de egyre kevesebb, hiszen inkább kihagyom az adandó lehetőséget, minthogy a fiam lelkét megzavarjam. Meg egyébként is, mostanában egyre nyitottabb vagyok egy hosszú kapcsolatra. Olyanra, amilyenre építeni lehet…





A társkeresés, a valós társkeresés azonban nagyon nehéz. Talán az a legnagyobb baj, hogy én nem vagyok az a laza, ismerkedős típus. Biztos ezért is vonzódtam világéletemben a temperamentumosabb nőkhöz. A latin típushoz, már ha ilyet ki lehet jelenteni. Aki érzelemdúsabb, megéli az életet, van véleménye, így kellően ellenpontozza az én türelmes, megfontolt világomat. A lényeg azonban nem az, hogy milyen, hanem hogy mennyire illünk össze. Azt hiszem, az a helyes, hogy egy nagy szerelem alakuljon át valami mélyebbé… valamivé, amiben benne van a barátság, a bizalom, egymás elfogadása. Szerintem sok korombeli édesapa gondolkodik így. Azok legalábbis, akik egy ideális társat keresnek.

A témáról bővebbet a Nők Lapja február 15-én megjelenő 7-es számában olvashatsz!
Exit mobile version