Tíz év a férfi „javára”

A hét témája a Nők Lapjában: Ideális partner Csak az álmainkban létezik? Régen voltak álomnők és álomférfiak, gondoljunk csak Marilyn Monroe-ra vagy Clark Gable-re! Meglehet, urak milliói ábrándoztak a gyönyörű szőkeségről – ám partnerüket sokkal hétköznapibb szempontok szerint választották. Mára azonban összeadódtak a szempontok, az ideálistól elvárjuk, hogy minden tekintetben megközelítse a tökéletest. Ezért sokan évtizedeken át keresgélnek, mert nem hajlandók megalkudni, addig mennek, amíg megtalálják a nagy Ő-t. Ha egyáltalán létezik ilyen További cikkek: • Több férfiből összegyúrni? » • „Önsanyargatóan rugalmas” » • Szerelem, barátság, bizalom » Az összeállítást készítették: Fejős Éva, Szigeti Hajni és Kertész Gábor

Nemrég jelent meg első könyve, Lájfsztori – megkésett okoskodások a pasikról és a kapcsolatokról címmel. – Az apámról három dolog jut elsőre az eszembe: hitelesség, őszinteség, belső tartás – ezért számomra a férfiasság „morális mértékegység”, jellembeli bonyolult mix. Az ideális férfi tisztában van a hagyományos férfiszerepekkel. Nem a rettenthetetlen tekintetre vagy a kockahasra gondolok, hanem arra, hogy például kritikus élethelyzetben képes felnőttként viselkedni, vagy egy ideális kapcsolat esetén ő teszi meg az első lépést felém. Ez utóbbihoz persze én (a nő) is kellek: megadva a tiszteletet, ki kell várnom, amíg a férfi lép. Ezt a legtöbb nő manapság képtelen megvárni, pedig muszáj lenne elfogadnunk, hogy amíg a férfi nem értett a döntésre, addig nem is tudja teljesíteni azt, amit a nő elvár tőle a kapcsolatban.

Régen az ideális korkülönbség tíz év volt a férfi javára – nem véletlenül! Egyértelmű, hogy a nők előbb állnak készen a házasságra, az anyaságra, épp ezért futnak bele mostanában olyan kényszerkapcsolatokba, amelyeknek sosincs jó végük. Görcsösen keresünk, annyi bennünk a kielégítetlen szeretet, várjuk a férfit, aki majd boldoggá tesz minket, betölti a bennünk lévő hiányokat – de ezt egy másik embertől sosem várhatjuk el!





Az ideális férfihoz ideális nő is kell, az ideális pedig számomra érett személyiséget jelent, olyan embert, aki tisztában van azzal, mit vár és mit tud adni a társának. Önálló, tehát egészséges módon levált a szüleiről. A mindennapokban pedig lényeges, hogy folyamatosan tudjunk kommunikálni a társunkkal, őszintén beszélgetni, és hogy az ideális kapcsolat ne kompromisszumok, hanem konszenzusok sorából álljon. Ha kompromisszumot kell kötnünk, az lemondásokkal jár, és ott marad bennünk a tüske. Az ideális párok egymást építik, a másik tükör számunkra, amelyben azt látjuk, hol tudunk jobbá válni.

A témáról bővebbet a Nők Lapja február 15-én megjelenő 7-es számában olvashatsz!