Beszélj velem!

nlc | 2006. Február 24.
Nem újdonság, hogy a boldog párkapcsolathoz hosszú távon nem elég a szerelem. Épp ennyire fontos a jól mûködõ kommunikáció is. Ami azonban új: a jó párbeszéd nem ajándék, hanem egy olyan képesség, amit meg lehet tanulni!





Amikor az első szikra fellobban, megindul a férfi és a nő közt a kommunikáció. Beszél a szem, sokatmondóak a gesztusok, csábítóak a szavak. Abban a felfokozott lélekállapotban, amelyben a szerelmesek élnek, minden szó és minden pillantás új értelmet nyer. Aztán ahogy az évek telnek, egyre jobban megértjük párunk mimikáját, gesztusait, még a csendjeit is. A szavakra mind kevesebb szükség van, vélik sokan, és már rég nincs sem idejük, sem erejük az udvariaskodásra. Ami úgy hangzott szerelmük kezdetén, hogy „Megszomjaztam drágám, hozzak neked is egy teát?”, abból tíz év múlva a következő (remélhetőleg ki nem mondott) gondolat lesz: „Mit tökölsz a konyhában, nem látod, hogy üres a csészém?”
A házasság kényelmessé teszi az embereket. A család biztonságos és stabil terep, ezért sokan úgy érzik, nem kell túl sok energiát fektetniük a fenntartásába. Pedig a statisztikák riasztóak: minden második házasság válással végződik, és még ennél is több – hivatalosan nem regisztrált – élettársi kapcsolat bomlik fel. Egy kapcsolat könnyen kiüresedik, ha a párok nem beszélgetnek, ha valamilyen oknál fogva nincs mondandójuk egymás számára.
Furcsa módon a legfőbb konfliktust az okozza, hogy a nők nagyon szeretnek beszélni. Ennek genetikai oka, hogy a jobb agyféltekéjük fejlettebb, mint a férfiaké. Mivel a jobb oldalon található az agy beszédközpontja, a nők ügyesebben fejezik ki magukat. Számukra fontos a szüntelen kommunikáció. Szeretik újra és újra megbeszélni a csipcsup híreket, végtelen hosszan elemezni a saját érzéseiket. Ezzel szemben a férfiak nem szeretnek az érzelmeikről beszélni. Számukra a beszéd pusztán információcsere, amelynek lényegre törőnek kell lennie.
Tehát elvileg a férfi és a nő között minden beszélgetési helyzet konfliktusforrás. A szószátyár érzelemáradat zátonyra fut a csendes kősziklán. Pedig nem reménytelen a két fél kommunikációja. Íme néhány tipikus konfliktus, amit megfelelő módon irányított beszélgetéssel könnyen fel lehet oldani!

1. Gondolja végig, mielőtt kimondja!
„Amikor Sanyi az étteremben kiborított egy pohár bort, rettentő kínosan éreztem magam miatta – meséli Judit (28). – Hogy lehet ilyen ügyetlen? Mindenki minket nézett, miközben a pincér lepakolta az asztalt, hogy tiszta terítőt tehessen fel. Minden gördülékenyen ment, de láttam a tekintetükben, hogy közben kinevetnek bennünket. Mintha barlanglakó bunkók lennénk, akik életükben először járnak étteremben. Sanyi százszor is elnézést kért, míg végül dühösen odasziszegtem neki, hogy hagyja már abba. Elegem van abból, hogy mindig gyerekesen viselkedik, és ezzel engem hoz kínos helyzetbe. Erre ő is dühös lett, hogy miért fújom fel ezt a véletlen balesetet. Érzéketlen tahónak neveztem, ő engem hisztis, felvágós tyúknak. Egész este veszekedtünk.”
Az ember veszekedés közben gyakran vág igazságtalan dolgokat a másik fejéhez. Olyan dolgok csúsznak ki a száján, amelyeket nem is gondol komolyan, pedig fájdalmas sebeket ejt velük a másikon. Nehéz ezen változtatni, de egy felnőtt embertől elvárható, hogy felelősséget vállaljon a szavaiért – minden helyzetben.
A hosszú kapcsolat figyelmetlenné tesz. Gyakori tapasztalat, hogy házon kívül szép ruhát vesz fel az ember, illedelmesen eszik és kedvesen fogalmaz. Ám amint hazaér, macinacit húz, vacsora után hangosan böffent, és éppen azzal a legfigyelmetlenebb, aki a legtöbbet jelenti neki. Juditék esetében a kínos helyzet miatti feszültség okozta, hogy egymásnak estek.

Fontos a véd- és dacszövetség
„Bárkivel előfordulhat, hogy elkövet valami apró, de roppant kellemetlen dolgot nyilvános helyen. Ekkor, mivel minden szempár rászegeződik, úgy érezheti, hogy kínos helyzetbe került. Ilyenkor jogos elvárás lehet, hogy a párunk kiálljon mellettünk – állítja cikkünk szakértője, Kálócz Katalin pszichológus, aki a Családi Szolgálatok Ligája Alapítványnál foglalkozik pár- és családterápiával. – Ha a társunk ilyenkor ellenünk fordul, megszegi azt a véd- és dacszövetséget, amely a szerelmi kapcsolatok fő jellemzője. Ha ez rendszeressé válik, azt vehetjük észre, hogy néhány ilyen eset után sehová nem megyünk vele szívesen. Minden igyekezetünk ellenére egyre többször borítjuk ki a bort.”

2. Ne féljen a veszekedéstől!
„Van néhány nagyon bosszantó tulajdonsága a férjemnek – mondja Juli (34). – Miért nem képes a szennyestartóba dobni a zokniját, miért kell mellé hajítani? Miért nem rakja el maga után a maradék ételt a hűtőbe, miért nekem kell ezzel foglalkozni? Mindez csak pár apró mozdulat. Igaz, nekem is. Nem tudom, hogy érdemes-e ezeket szóba hoznom. Kicsinyes vagyok, amiért ez bosszant?”
A boldog pároknak éppen annyi konfliktussal kell szembenézniük, mint a boldogtalanoknak. A különbség ezek kezelésében rejlik. Hiba, ha valaki nem hajlandó semmilyen konfliktust felvállalni, mert félti az otthon nyugalmát. A párkapcsolatban fontos szerepük van az apró súrlódásoknak is. A szerelem úgy működik, mint a testünk. A túl steril környezet akadályozza az immunrendszer megfelelő működését. Az apró bacilusokkal való állandó találkozás edzésben tartja az immunrendszerünket, és amikor a nagy betegség támad, azt is könnyebben tudjuk majd legyőzni. Éppen ilyen a konfliktusmegoldás is: a kis gondok sikeres legyőzése során megtapasztaljuk, hogyan is veszekszik-vitázik a másik. Mi az ő stratégiája, mi a miénk, és hogy mennyire tudunk közös kompromisszumokat teremteni.


Legyen nagyvonalúbb!


Vita közben a jó hangulatot azzal tudja megtartani, hogy őszintén bízik abban, a párja nem azért cselekszik így, mert rosszat akar. Ne feledje: egy párkapcsolatban nincsenek kis dolgok. A válásig fajuló veszekedések szinte mindig banális dolgokon robbannak ki. Ezt csak jó kommunikációval lehet megelőzni.

3. A figyelem a legszebb ajándék
„Valentin-nap este ünnepi terítéket találtam ki, a férjem kedvencét főztem meg, és szépen felöltözve vártam őt. Beesett az ajtón, leült, felfalta az ételt, és közben egy napilapot olvasgatott – panaszkodik Szilvi (31). – Egy darabig ültem vele szemben, próbáltam beszélgetést kezdeményezni, de csak odamorogta, hogy nagyon fáradt. Aztán persze nem bírtam tovább, és a földhöz vágtam a desszertet. Erre azért ő is felfigyelt. Akkor döbbent rá, hogy valami ünnepfélével készültem, de ekkor már késő volt.”
A figyelem drága dolog, ezt legjobban a reklámszakemberek tudják, és mindent meg is tesznek, azért, hogy foglyul ejtsenek bennünket. Az útmenti óriásplakát, a rádióműsor, a tévéreklám mind az időnkre és pénzünkre vágynak. És minél többet kapnak ők, annál kevesebb marad az olyan fontos dolgokra, mint amilyen a kapcsolatunk. Kevés az idő, sok a teendő – ezért hát radikálisan csökken a párok közti kommunikáció is. Noha az ember felnőttként megtanul várni, nem tesz jót a kapcsolatnak, ha mindig a második helyre kerülünk a fontossági sorrendben, mert megelőz a munka, a diéta, a barátok (vagy barátnők).

Ki a várószobából!
„Nincs rosszabb, mintha azt érzi az ember, hogy a vele élő párja nem figyel rá. Ez öngerjesztő folyamat – magyarázza Kálócz Katalin. – Ha valaki boldogtalannak érzi magát, akkor a párja minden gesztusát, még a legkedvesebbet is szemrehányásként fogja majd értékelni. Sokan egyfajta várószobában élik le az életüket. Arra várnak, hogy majd lesz idejük, majd megkapják a fizetésemelést és végre elutaznak kettesben, vagy majd mond a másik valamit, amitől minden megváltozik, és olyan lesz mint régen. Pedig a változásért nekünk kell tennünk. Nem jó kapcsolat alapja a cselekvő figyelem. Például, ha még a tíz éve házasok is rendszeresen randevúznak egymással, amikor az együtt töltött időben csak egymásra figyelnek, és beszélgetnek.”

További tippjeinket a Nők Lapja Évszakok márciusi számában olvashatja el.

Exit mobile version