rám néz, valahogy ez jut eszembe. Erő. De nagy. Olyan, ami nem kőfal, hogy lepattannék róla, nem is tűz, ami eléget, ha az útjába kerülsz, hanem Mondjuk, egy oroszlán. Nagy, szeret, imádja, ha simogatod, megnyalja a kezed, meg minden, de amikor meglátod a szemét, érzed, hogy addig jó, amíg ő is így akarja. Vagy ki tudja. Nem értem. Például ő nem is nagy. Törékeny, szőke, mosolygós. Talán a szerepei miatt érzem ezt? Azokat magából építi. Közben meg túl okos. Az a titka, hogy nincs titka. Erre jöttem rá. Erre futotta.
Szembemenni a családdal
Első a sport volt, a tánc, a mozgás. Az is olyan műfaj, ami magamutogatással jár. Lehetett volna táncpedagógus, profi táncos itthon vagy külföldön, netán jómódú feleség. Szerencsére a debreceni Ady Endre Gimnázium irodalom és dráma tagozatára jelentkezett. Felvették, mert jól táncolt meséli. Ráadásul mazsorett is volt, ezzel is lehetett lógni a suliból. Aztán egyszer csak statisztákat kerestek a színházba, először tartaléknak válogatják be, a nézőtérről figyeli a munkát, aztán valahogy bekerül a kezdő csapatba. Jó, nem ragyog ki a karból, de esténként valódi előadásokon szerepel. Félévi osztályzásnál a biológia tanár örömmel ismerkedik össze vele. Addig nemigen találkoztak.
Szóval megkapja a színházfertőzést, érettségi körül már nem is kérdés, hogy merre tovább. Legalábbis számára. Mert a környezetéből mindenki azt mondja, bolond, ha nekivág. Otthon minden könnyebb lenne, többre vihetné, különben is, eszébe se jusson abbahagyni a táncot. Naná, hogy jelentkezik a Színművészetire. A prózai színészmesterség ugyan nem nagyon izgatja, de abban az évben nem indult musical osztály. Így is felveszik. Tordy Géza azóta is viccelődik vele, hogy a feneke miatt. Horvai István, aki Kapás Dezsővel irányítja az osztályt, az első év végén elárulja neki, eleinte nem látott benne semmi különöset, ám egy mozgással kapcsolatos feladat után úgy gondolta, ha valaki a testével ilyen őszintén ki tudja fejezni magát, akkor lehet benne valami.
A színészjelöltet az első év sem győzi meg arról, hogy prózai színpadon lenne a helye. Időbe telik, mire megtetszik neki, milyen különleges összetevője egy előadásnak a szöveg. Az Ember tragédiája első színében Éva szerepében éri a megvilágosodás. Ettől kezdve már jól érzi magát a főiskolán, a vizsgákon, élvezi a feladatokat, megnyílik, ahogy várták. Második év végére már Horvai is bízik benne. Innen minden egyszerű lehetett volna. Erre szerelembe esik egy debreceni illetőségű apajelölttel. Ha volt pár órája, azonnal vonatra ül, és rohan Debrecenbe. Ez persze jelentősen megrövidíti a színészmesterség tanulására fordított időt.
Nem elég a feleség státus
Harmadévesen kiderül, hogy gyerek is lesz. Horvai már ismeri, azt mondja, csinálja, ők segítenek. Csehov, Shakespeare, helyzetgyakorlatok, plusz a pocak. Év végén szül, negyedik első félévét kihagyja, de miért is érdekelné az, hogy ilyenkor ismerik meg a színészjelölteket a direktorok?! Februárban gyerekestül érkezik vissza a főiskolára, jön vele a 82 éves nagyika is, aki addig ki sem tette a lábát Debrecenből. Beköszönt a nyár, megkapja a diplomáját, hazaindul Debrecenbe. Mi lesz? A többiek rég tudják, hol folytatják. Őt meg ugye csak a védőnő ismerte személyesen.
Tanára megint segít, szól direktor barátainak: volna itt egy lány, akit ugyan még nem láthattatok, de érdemes megnézni. Bálint András megpróbálja és Juditot szeptembertől szerződés várja a Radnótiban. Az ám, de a férje debreceni üzletember, akinek esze ágában sincs Pestre költözni. A saját szempontjából igaza is van.
Judit számára biztonságosabbnak látszik, hogy megteremtse a saját hátterét színészként, mint kizárólag a feleség státusra bízni magát. Szóval, irány a Radnóti. Eltelik három év, a színészmesterségben mind magasabbra hág, a távházasság viszont egyre kevésbé működik. Válás lesz a vége.
Csehov Ványa bácsijában játszott Szonja alakítására a szakma is felkapja a fejét, sőt, díjazzák is. Azóta Jászai díjas, többször bezsebeli a Kritikusok díját, nemrég mutatták be azt a filmet, amelyben már főszerepet játszik, a Csak szex és más semmit. A nézők, a kollégák, a kritikusok mennybe menesztik. Nagy színésznek tartják, pedig sohasem szerepel a színes lapok társasági rovatában. Ráadásul még mindig szemtelenül fiatal.
Kettős élet boldogan
Mi kell ehhez? Azt mondja, főleg az, hogy sose kapart. Amikor elengedték a főiskoláról, kedvenc tanárai, Horvai és Kornis Mihály figyelmeztették: a főiskolán elég lehetett tőle a negyven százalékos teljesítmény, de kint, a nagybetűs életben, meg a szakmában, száz százalék az elvárás
De ő továbbra sincs ott minden koccintásnál, ahol mások filmesekkel, rendezőkkel, színházigazgatókkal ismerkednek. Ha nem dolgozik, nyomás haza a gyerekhez. Kettős életet élt. Két normálisat. Teljes erővel, energiával dolgozik. Goda Krisztina (a Csak szex és más semmi című film rendezője) arról beszélt, hogy Judit vérprofi. Ha kell, százötvenedszer is felvesz egy jelenetet, pontos, nem hisztizik a smink vagy a ruha miatt, teszi a dolgát. Nagyon magas szinten. Elmondom ezt Juditnak is, erre azt válaszolja, hogy a hiszti túl sok energiát elvisz. Élvezte, hogy ennek a filmnek ő állhat a közepén, ezért nem zavarta, ha a napi tizennégy óra forgatásból tizennégyet kell dolgoznia.
Az interjú folytatását a Nők Lapja Évszakok márciusi számában találja.