Csisztu Zsuzsának új lapot oszt a sors

Izing Klára | 2006. Március 01.
Új sorozatot indít a Nõk Lapja. Egy-egy aktuális csillagjegy híres szülöttjével karmáról, horoszkópról, sorsszerû összefüggésekrõl beszélgetünk. Elsõként Csisztu Zsuzsával arról, valóban része-e a Vízöntõk életének a szenzáció?





Zsuzsa meglepődik, amikor megtudja, hogy az ő jegyében, a Vízöntőben születik a legkevesebb ember. Hatszor ritkább a Vízöntő, mint például az Oroszlán.

– Nem tudtam, csak azt, hogy ritka példányok vagyunk. Van valamilyen misztikus dolog ennek a hátterében?

– Misztikumról nincs szó, egyszerűen csak arról hogy egyetlen óra csupán, amíg a Vízöntő csillagkép a horizont fölé emelkedik, míg a többi kényelmesebben, (például az Oroszlán három órán át) teszi meg ugyanezt az utat. Ezzel magyarázzák, hogy a Vízöntő-szülöttek rendszerint izgágák, a felnőttkor küszöbén valami egészen újat, forradalmit akarnak kipróbálni, és amikor a más állatövi jegyekhez tartozóknak már benőtt a feje lágya, ők még mindig gyerekesek, és kissé zajos az életük. Ráismersz magadra?

– Lehet benne igazság. Gyerekkoromban tényleg próbára tettem a szüleim türelmét az állandó nyüzsgésemmel, és szinte kiköveteltem, hogy az energiáimat a sportban vezethessem le. Így kezdtem tornázni. Majd az elsők között nyertem el egy amerikai egyetemi ösztöndíjat és ezt követően nőként úttörő lettem itthon a sportriporter szakmában. De szó sincs arról, hogy élvezném, ha zaj, vagy harsogás van körülöttem! Semmit nem teszek a nagy hűhó érdekében, többnyire a körülmények véletlen összjátéka, vagy mások szándéka szerint alakul így. Ugyanolyan vagyok, mint bárki más, csak a médiaszereplés miatt lehet szenzációként tálalni az életem részleteit.





– Egy példa segítségével könnyebben megérthető, miért van körülötted – és általában a Vízöntők körül – nagyobb hírverés. Ha az élet nagy cirkuszi sátor, abban a Vízöntő a légtornász. Az emberek tátott szájjal bámulják őt , amint szédítő magasságban leng a trapézon, és azt latolgatják, leesik-e vagy sem. Akár fennmarad, akár leesik, a nézőknek elakad a lélegzete. Szürke hétköznapjainkban szükségünk van a Vízöntők mutatványaira, őrültségeikre, extrémitásaikra.


 – Sokszor mindezt szívesen elengedném. Mert a családom is, én is nagyon szenvedek tőle – nem látom, mi a jó nekem ebben a nagy zajjal kísért mutatványban?

–Az, hogy a sors a Vízöntőnek igazi lehetőséget kínál arra, hogy első legyen valamiben. A hírverés akkor lesz hangos körülötte, ha ezt nem ismeri fel, ha elmegy mellette. Gyerekként például nem tudhattad, amit a képleted mutat, hogy nem a torna a te sportágad, mert ebben sorsszerűen nem lehettél első, vagyis olimpiai bajnok. Mindent megtettél, csúcsformában voltál a Los Angeles-i játékok előtt, de a sors megakadályozta, hogy ifjúságod kőkemény munkája jutalmaként elnyerd az olimpiai aranyat. A magyarok a szocialista tábor tagjaként bojkottálták az olimpiát, így nem volt esélyed sem.





– Igen, végül is az én sorsomról is döntöttek… s akkor ott azt nagy törésnek éreztem, bár szép eredményeim voltak így is. Furcsa érzés ugyanakkor, ha más sportágat választok, olimpiai bajnok lehetek? De az még furcsább, hogy egy korábbi téli olimpia közvetítésekor én is ugyanerre döbbentem rá: nem a torna volt a legjobb választás. A műkorcsolya és a jégtánc annyira magával ragadott, hogy úgy éreztem, ez lett volna az én sportágam.

A teljes cikk a 9. heti, március 1-jén megjelenő Nők Lapjában olvasható.
Exit mobile version