Honnét jött, mit hozott magával?
Édesapám szobafestő volt, Anyukám irodában dolgozott a MÁV-nál. Gyerekkoromban kitaláltam mindenféle színjátékot, máshoz nem értettem. Sajnos, ezt a képességemet a középiskolában nem díjazták, a harmadik osztályból kirúgtak. Végül megtaláltam a nekem való iskolát, amelyet kifejezetten deviáns fiataloknak hoztak létre. Itt elvégeztem a harmadik és a negyedik osztályt, majd leérettségiztem. Három hónap alatt.
Hurrá! Irány a színművészeti. Tárt karokkal fogadták?
Onnét is kirúgtak a második rostán. Az lehetett a baj erre csak később jöttem rá , hogy nagyon készültem a felvételire, és amikor sikerült átmennem az első rostavizsgán, megnyugodtam. A következőt félvállról vettem, abban a tudatban, hogy milyen baromian tehetséges vagyok. Végül negyedszerre vettek fel, és milyen jó, hogy nem előbb, mert elvéreztem volna. Így viszont jutott időm tapasztalatokat gyűjteni a kaposvári színházban, ahol három évadot töltöttem el. Még így sem volt könnyű beilleszkedni a főiskola sajátos világába.
Nem. Szerintem inkább előny, ha valaki nagyon messziről jön, mert másként látja a dolgokat. Csak nehéz elviselni, hogy itt, most én vagyok a fekete bárány. Eleinte azzal akartam kitűnni, hogy viccesre vettem a figurákat. Ez nálam könnyen ment, csak eltúloztam. Marton László, az osztályfőnökünk térített észhez. Keményen lehordott az egész osztály előtt.
Pikkelt magára?
Szándékosan bántott és a legjobb pillanatban. Így akadályozta meg, hogy rossz irányba menjek el. Ettől kezdve már jól alakultak a dolgaim. Mindig Molnár Ferenc Lilioma volt a szerepálmom, ez duplán is teljesült. A főiskola darabjában Liliomot játszottam, a Krétakör Thália Színház-beli előadásain pedig Ficsurt. Ezután még a süketnémáknak is eljátszhattam a Liliomot. Jelbeszéddel. Sokat tanultam belőle. Például, hogyan lehet indulatokat kifejezni gesztussal, egyetlen hang nélkül.
Még az is jól jött, hogy négy év késéssel vették fel a főiskolára, ahol ott találta a mostani filmszemlékre berobbant fiatal rendezőket.
Akik közülünk választottak szereplőket, a vizsgafilmjeikhez. Ami azért is jó volt, mert hozzászoktunk a kamerához. Kialakultak barátságok, munkakapcsolatok. Incze Ágnes I love Budapest című filmjében Hámori Gabi volt a partnerem, vele a Liliomban is együtt játszottunk, később pedig a Terézanyuban.
Ezzel is szerencsém volt. A főszerepet Nimród eredetileg másnak szánta, aki megbetegedett, közvetlenül a forgatás előtt. A film már begyűjtött több mint húsz fesztiváldíjat, az én szerepem pedig hozta magával a többit. Bár Goda Krisztina már előtte felkért a Csak szex és más semmi főszerepére, de egészen más szívtiprót alakítani úgy, hogy már megcsapott a siker. Az ad egy nagy adag önbizalmat, amitől elszállni is lehet, ugyanakkor erősít szakmailag.
A Rokonok zárójelenetében nem félt, amikor ott feküdt a kövér disznók között?
Próbáltam másra koncentrálni. Miközben rágták a hajamat, az ujjamat, a cipőmet. Viszont, ha elhúzom a kezem, ki lehet dobni a felvételt az ablakon. Nem tehettem tönkre.
Milyen ember ez a Kopjáss? Áldozat vagy balek?
Azt hiszi magáról, hogy képes megváltoztatni azt a korrupt világot, és a végén kiderül, hogy ő sem különb a többieknél. Amikor szembesül azzal, hogy ő sem az, akinek képzelte magát, öngyilkos lesz.
Mit gondol, létezik tisztességes karrier?
A mi szakmánkban a kettő megfér egymással. A színészt mindig kiválasztják, ez nem annyira protekció, inkább bizalom kérdése. Nimród is felhívott telefonon, egy lépést sem tettem a szerepért. Szabó Istvánt sem környékeztem meg. Mire mentem volna vele? Nagyon nem lehet ügyeskedni azért, hogy tiéd legyen a főszerep.
Télen nem, de tavasszal ismét nyeregbe pattanok. Nincs ennél jobb, egészségesebb, praktikusabb jármű. Még parkolási gond sincs vele.
Nem vágyik egy jó kocsira?
Persze, hogy vágyom. Arra is, hogy jó helyen lakjam, sok pénzem legyen. Mi a nyolcadik kerületben lakunk, de annak is van egy fura romantikája. Azt sem lehet elfelejteni, hogy nem álomszerepeket játszunk, mint az amerikai sztárok, nem engedhetjük meg magunknak, hogy kívül maradjunk a valóságon. Én elsősorban nem sztár vagyok, hanem színész. Hogy játszhatnám el a Kontroll ellenőrét, ha nem utaznék metrón?
Felesége is színésznő: Pokorny Lia az Új Színházban játszik. Van egy kétéves kisfiuk. Mostanában kevés időt tölthet velük.
Magam sem tudom igazán, mit szeretnék jobban: filmet forgatni, vagy otthon lenni a gyerekekkel. Emiatt állandó konfliktus van bennem. Mert az sem igaz, hogy bennem nincs ambíció és rossz, ha filmezem, vagy játszom. Meg az sem, hogy azért kész lennék feláldozni a családomat. Nagyon nehéz eltalálni a normális egyensúlyt, nekem sem sikerül mindig. Hogy a család is megmaradjon, a karrier is töretlen legyen. Nagyon elindult velem a szekér, sok minden felborult nálam.
Harmincéves, és már szinte mindent elért, amiről egy fiatal színész álmodhat. Hamarosan újabb főszerep várja Andy Vajna ötvenhatos filmjében, amelyet Goda Krisztina rendez. Kopjáss főügyész után vízipólóst játszik.
Készülök rá. Keményem taposom a vizet a medencében, feltartott kézzel. A sportolásnak amúgy is híve vagyok. Nemcsak azért járok edzőterembe, hogy marha jól nézzek ki, a mozgás a lelkemet is rendbe rakja. Ha egy hónapig nem mozgok, már érzem, hogy megnőtt bennem a feszültség.
Mit szeretne még elérni?
Nincsenek terveim. Magam sem tudom, mit szeretnék. Gyerekkoromban mindig azt tettem, amihez kedvem volt. Apukám ugyan mondogatta, hogy azt is meg kell csinálni, amihez nincs kedvünk, de velem nem sokra ment.
Tűzzünk ki egy határidőt! Mit kívánna magának tíz év múlva, amikor negyvenéves lesz?
Azt, hogy akkor is azt tehessem, amihez kedvem van.