Emberhez méltó kutyatartásért…

nlc | 2006. Március 27.
Soltészné, Katit Cegléden mindenki ismeri. Tudják, hogy õ az, aki segít, ha a kutyájuk elveszett, vagy ha az autópálya szélérõl kell egy sérült ebet kimenteni.





A hét témája a Nők Lapjában
Sztárok és civilek – együtt, a jó ügyért


Van a munkánk, van a családunk, és esetleg van némi szabadidőnk, amit vagy a munkánknak, vagy a családunknak szentelünk. Eközben teszünk-e bármit a közösségünkért, a környezetünkért, a szegényekért vagy – hogy ne mennyünk messzire – a saját egészségünkért? Mert vannak, akik igen. Nekik valahogy belefér, pedig nem keresnek jobban, nincs több idejük, mint nekünk. Ismert emberek és civilek egyaránt. Sokszor együtt dolgoznak – értünk is!

További írások:

• Gyermekeink egészségéért…»
• A mellrák ellen… »
• A kék bolygóért… »

Az összeállítást készítették:

Szigeti Hajni, Wlcsek Anna, Kertész Gábor  

– Kati az önzetlenség szobra! – erősíti meg Terecskei Rita, a Zanzibár együttes énekesnője.
 – Évekkel ezelőtt ismerkedtünk meg, amikor szerettem volna örökbe fogadni egy kutyát. Hihetetlen, de abszolút rá jellemző módon, bár tele volt a menhelye árva kutyusokkal, mégis lebeszélt a tervemről. Ugyanis panelházban laktunk, és én nagy testű kutyát szerettem volna – e kettő így együtt pedig nem igazán szerencsés párosítás. Kati, bár nehezen tudja megoldani a kutyák etetését és elhelyezését, soha nem ad ki a „kezéből” úgy állatot, hogy ne lenne teljesen meggyőződve róla: jó helyre kerül a védence. Ha egy állat – legyen az disznó, ló vagy kutya – bajban van, ő minden követ megmozgat, hogy segíteni tudjon rajta.

– Ez nálam belső kényszer, ha bajbajutott állatot látok, muszáj tennem érte. Ez már lassan tíz éve tart… – sóhajt mosolyogva Kati. – Azért kezdtem el állatvédelemmel foglalkozni, mert elborzasztott, hogy a helyi sintértelepen milyen körülmények között tartják a kutyákat. Magyarországon ugyanis nagyon kevés településen van olyan sintértelep, ahol az állatok nem szenvednek. Sajnos, az állatvédelemben annyira nincs pénz, hogy az utóbbi években az alapítványunk (Állatmenhely Nyílt Alapítvány, Cegléd – a szerk.) nemhogy valamicske pluszbevételhez jutott volna, de még a saját örökségem is ráment a menhely fenntartására.

– Épp ezért próbálok segíteni, ahogy csak tudok – folytatja Rita. – Tavaly például Cegléd határában hetven kutyának kellett hirtelen gazdát találni, ezért indítottunk egy gazdikereső akciót. Felhívtam a szóba jöhető újságokat, tévét, rádiót, ahol ismertem valakit, érdekli-e őket ez a hír. Rajtuk keresztül sikerült jó pár kutyának otthont találni. Két éve pedig aláírásokat gyűjtöttünk azért, hogy az állatkínzás is bűncselekménynek minősüljön. Én is beálltam az önkéntesek közé: embereket megszólítva az utcán próbáltam újabb és újabb aláírásokat szerezni. Mivel a média nagy úr, aki ismerte az arcomat, nem küldött el azzal, hogy „köszi, nem veszünk semmit”.

– Rita a menhelyre is ki szokott jönni, ha az ideje engedi – meséli Kati. – Vagy azért, hogy pár kiló tápot hozzon, vagy ha az új ebeket fürdetni kell – mindenben szívesen részt vesz. Nekünk mindez nagyon sokat számít, mert általa az elveink, a tevékenységünk eljut a fiatalokhoz, a Riták közönségéhez.
– Van egy nagy vágyam – súgja az énekesnő. – Szeretnék összehozni egy olyan országos körutat, ahol iskolás gyerekeknek mutathatnánk meg, hogyan kell az állatokkal bánni. Tavaly részt vettem egy hasonló akcióban, akkor a szelektív hulladékgyűjtéssel ismertettük meg a legfiatalabbakat játékos formában, koncertekkel egybekötve. Ha ez sikerülne idén az állatokkal, sok gyerek rájönne, hogy nem jó a kutyát láncra verve tartani, vagy a macskát üvegbe zárni… A szemléletváltást csak a mai gyerekektől várhatjuk, és csak akkor, ha mi megmutatjuk nekik, hogyan kell szeretni egy állatot, és gondoskodni róla.


A témáról bővebben a Nők Lapja március 29-én megjelenő 13-as számában olvashatsz!
Exit mobile version