Gyermekeink egészségéért…

A hét témája a Nők Lapjában Sztárok és civilek – együtt, a jó ügyért Van a munkánk, van a családunk, és esetleg van némi szabadidőnk, amit vagy a munkánknak, vagy a családunknak szentelünk. Eközben teszünk-e bármit a közösségünkért, a környezetünkért, a szegényekért vagy – hogy ne mennyünk messzire – a saját egészségünkért? Mert vannak, akik igen. Nekik valahogy belefér, pedig nem keresnek jobban, nincs több idejük, mint nekünk. Ismert emberek és civilek egyaránt. Sokszor együtt dolgoznak – értünk is! További írások: • Emberhez méltó kutyatartásért » • A mellrák ellen » • A kék bolygóért » Az összeállítást készítették: Szigeti Hajni, Wlcsek Anna, Kertész Gábor

Mert az, hogy az egészség érték, többé-kevésbé rögzült már a fejekben, de, hogy miként kellene megőriznünk – helyes táplálkozással, rendszeres testmozgással –, arról sokunknak még csak halvány elképzelései vannak. Kovács Gabriella, az alapítvány igazgatója és Béres Alexandra, fitneszedző viszont időt, energiát és pénzt nem sajnálva – munkatársaival együtt – dolgozik azért, hogy mindez egyre több ember számára elérhetővé váljon. Tevékenységük középpontjában a gyerekek állnak, hiszen fontos, hogy ők már az egészséges ételek, illetve a mindennapos mozgás igényével nőjenek fel, és mindebbe bevonják a szüleiket is!

– A közös munka számomra nem csak egy „szimpla” jótékonysági felkérés – meséli Alexandra, aki ugyan három fitnesztermét vezeti, doktori képzésben vesz részt, és rengeteget utazik, mégis vállalta, hogy tiszteletbeli elnökségi tagként hitelesebbé teszi az alapítvány tevékenységét. – Miért nem inkább a családommal vagy a barátnőimmel töltöm a fennmaradó időmet? Úgy érzem, az ember alapvető feladatai közé tartozik, hogy jót tegyen, hogy foglalkozzon a közösséggel is. Azért dolgozom szívesen a TESZ Alapítvánnyal, mert kreatívak, emberközeliek, nem ijesztgetni akarnak, inkább segítenek túljutni az apró korlátokon, nehézségeken. Hét éve foglalkozom gyerekekkel, ezért tudom, mennyire fontos, mi jut el hozzájuk az egészséges életmóddal kapcsolatban. De olyan frappáns ötletekkel, mint például az Almakommandó, amelynek során almát osztogattunk iskolákban, és különböző almaevő ügyességi feladatokat találtunk ki a diákoknak, kényszer nélkül érttettük meg velük, miért kell gyümölcsöt is enni uzsonnára. És a srácok abszolút vették a lapot, nem hülyéskedtek, sőt, nagyon nyitottan álltak a témához.

Gabiék tudják, mondhatnak ők bármit, ha az egyes ember a saját környezetében semmit sem tud változtatni az életmódján. Épp ezért Alexandrával több iskolában játékos tornaórákat tartottak azt szemléltetve, hogyan lehet érdekesebbé tenni a tesiórákat, és miként lehet önbizalmat adni a gyerekeknek, hogy „kiröpülve” is folytassák a mozgást. Legutóbbi pályázatuk hatására minden hatodik magyar település megmozdult. Makón, a nyertes iskolákban például a túlsúlyos gyerekeknek fittneszmenüt állítottak össze. Érden a helyes testtartásért fittballtanfolyamot szerveztek, sőt, bizonyos órákon székek helyett ezeken a gerinckímélő labdákon ülnek a diákok. Az aprócska Cereden természetjáró túrákra, gombászni vitték a srácokat, Túrkevén gyógynövényeket szedtek és dolgoztak fel – ezek aztán igazán olcsó megoldások, mégis rengeteget számítanak a fiatalok hozzáállása szempontjából.





– Az ízlés gyerekkorban alakul ki, ha valaki az egészséges ételeket szokja meg, később is arra lesz igénye, és a saját gyerekeinek is ezt a szemléletet adja át. Ennek következtében kitolható az átlagéletkor, fitt nyugdíjasaink lesznek, akik szívesen viszik majd uszodába az unokáikat, és így spirálszerűen hat ez a folyamat – veszi át a szót Gabriella, aki már gimnazista korában kezdett „kampányolni”: rávette édesanyját, hogy disznózsír helyett olajban süsse a vasárnapi ebédet. Gabi, aki eredetileg közgazdász, jelenleg a jogot végzi, miközben szabadidejében vívni és flamencózni jár, korábban diplomataként, illetve multinacionális cégeknél dolgozott. – Egy mozgalmat felépíteni és működtetni hihetetlenül izgalmas dolog. Amikor felajánlották nekem ezt a munkát, azonnal tudtam, ez az én utam. A pályázatok értékelése vagy a táblázatok szerkesztgetése ugyan kicsit lehangoló, de amikor csillogó szemű szülőkkel találkozunk egy-egy faluban, ahol megvalósult mondjuk, a reformfőző-verseny, és egymás után kérik el a recepteket, ígérik, hogy már másnap ennek alapján főznek, akkor úgy érzem, minden megérte!

A témáról bővebben a Nők Lapja március 29-én megjelenő 13-as számában olvashatsz!