Ikerszülés otthon, tragédiával

A nyomozás a napokban zárult le: a rendőrség vádemelési javaslattal élt az otthoni szülést segítő orvos, az ápolók és az édesanya ellen.

Fülöp Valter

– Az első baba egészségesen látta meg a világot 2003. december 24-én, míg ikertestvére eszméletlen volt a születésekor, annak ellenére, hogy testvére világra jötte után még normális volt a szívhangja – mondja Fülöp Valter, a BRFK Bűnügyi főosztály osztályvezetője. – Az újszülöttet az időközben a helyszínre hívott Czerny Alapítvány élesztette újra, majd kórházba szállították, ám sajnos, a hosszú percekig tartó eszméletlen állapot miatt súlyos agykárosodás alakult ki a babánál (és fél évvel később meghalt). Mi azt vizsgáltuk, mulasztott-e a szülést levezető csapat. Az egészségügyi törvény nem tiltja az otthoni szülést, ám a Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium az állásfoglalásában kifejezett aggályokat vet fel ezzel kapcsolatban. Igazságügyi orvos szakértőt rendeltünk ki, aki megállapította: felelősség terheli a szülést levezető szülész-nőgyógyász orvosnőt, a három másik segítőt, valamint az édesanyát is. Az anyának tudnia kellett a kockázatokról, figyelmeztették a veszélyekre. Az orvos szakértő megállapította: sem a személyi, sem a tárgyi feltételek nem voltak megfelelőek – például jelen kellett volna lennie a helyszínen az újszülötteket ellátó orvosnak, s bizonyos műszereknek is. A vád végül maradandó fogyatékosságot okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés. A kiszabható büntetési tétel három év szabadságvesztés

A nyomozó hozzátette: úgy tudja, hogy az édesanya ismét terhes, és kórházban kívánja világra hozni gyermekét.

„Felelőtlenség és lelkiismeretlenség”

– A tervezett otthonszülést azért ellenzi a szakmai kollégium, mert zavartalan lefolyású terhesség esetén is bármikor felléphet a szülés során olyan szövődmény, amely azonnali műtéti beavatkozást kíván, mert csak így menthető meg az anya és/vagy a magzat élete – magyarázza Szabó István professzor, a Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium elnöke. – Nem lehet előre látni, hogy melyik szülés lesz problémás, illetve problémamentes. Minden esetben fel kell készülni az esetleges szövődmények elhárítására. Például köldökzsinór-előreesés vagy lepényleválás esetén azonnal műtéti beavatkozásra van szükség, különben a magzat, de az édesanya is meghalhat! Az otthonszüléshez minimálisan ugyanazok a szigorú tárgyi feltételek szükségesek, mint amelyeket az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat például a magánrendelőkre előír, de a legdöntőbb feltétel, hogy a mentő szükség esetén tíz percen belül beérjen a kórházba, és ott az édesanyát bemosakodott team várja, hogy azonnal megoperálják. Magyarországon ezek a feltételek nem adottak. A tervezett otthonszülésnek Hollandiában vannak hagyományai, mivel a feltételek ott sokkal jobbak, a mentő tíz percen belül kórházba tudja szállítani a szülőnőt. Az utóbbi időben az otthonszülések száma azonban ott is csökkent, mert megemelkedett a szülés körüli halálozási szám. Az Amerikai Egyesült Államok Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégiuma is ellene van a tervezett otthonszülésnek. Álláspontjukat 1975-ben hozták nyilvánosságra, s 1995-ben megerősítették. Kimondják, amivel mi is egyetértünk: a szülő nők és újszülöttjeik egészsége csak kórházi feltételek esetén biztosítható.
A professzor a konkrét esetet is véleményezi:

Dr. Szabó István

– Az ikerterhesség eleve veszélyeztetett terhesség, ezt otthon levezetni nemcsak felelőtlenség, hanem lelkiismeretlenségre vall! Ikerterhességnél gyakoribb a koraszülés, a császármetszés. Az otthonszüléssel az anya nemcsak a saját, hanem a magzata életét is veszélyezteti. Az egészségügyről szóló 1997. évi törvény kimondja, hogy „a beteg beleegyezésére nincs szükség abban az esetben, ha az adott beavatkozás vagy intézkedés elmaradása mások – ideértve a 24. hetet betöltött magzatot is – egészségét vagy testi épségét súlyosan veszélyezteti”. A szakmai kollégium évek óta harcol az otthonszülés ellen, pontosan a szakmai érvekre hivatkozva. Az otthoni szülés mellett általában azt hozzák fel indoknak a kismamák, hogy családias környezetben szeretnének szülni, ahol csak rájuk figyelnek, és esetleg nem akarnak beöntést, borotválást kérni. Ám ma már egyre több klinikán léteznek egyszemélyes szülőszobák, bent lehetnek az apukák, hozzátartozók, s nem „kötelező” a beöntés és a borotválás. Az intézetek is érdekeltek a családias légkör megteremtésében, és – ha lassan is, de – fejlődés látszik e téren. Határozott álláspontom, hogy az otthoni szülés felelőtlenség, és a veszélyeket nem ellensúlyozzák a családias körülmények.

Így látta az orvos, aki ott volt a szülésnél

Természetesen megkérdeztük az otthoni szülést levezető orvosnőt is, aki nem kívánt nyilatkozni az esettel kapcsolatban, viszont engedélyezte, hogy szules.hu című honlapjáról idézzünk néhány részletet abból, hogyan élte meg ő a történteket. A bejegyzés dátuma: 2003. december 29.





„Az ikerszülés rizikófaktorként szerepel (…) A pár a kockázati tényezők ismeretében – amelyek náluk a lehető legkisebbek voltak (…) – úgy döntött, hogy a fönnálló kockázat ellenére az intézeten kívüli, szaksegítséggel zajló szülést választja. (…) Az első baba annak rendje és módja szerint megszületett. Születése után közvetlenül meghallgattam a másik baba szívhangjait, amit rendben találtam. (…) (Később) meghallgattam újra a szívhangokat (…), azt hittem, az édesanya szívverését hallom, mert körülbelül 90/perc szívfrekvenciát hallottam. Hogy erről meggyőződjek, megfogtam a pulzusát, és azt tapasztaltam, hogy sajnos, a 90-es szívverés a babáé (…), ekkor azonnal a második baba megszületéséhez készültünk. (Az anya) öt percen belül oxitocin (méhösszehúzódást segítő) anyag segítségével kitolta a második babát, akinek a szívhangjai rohamosan romlottak. (…) A kisbaba nem lélegzett, tónustalan volt, és – nem túlzott mértékben – lila az egész teste. Szívverése 30-40/perc volt ekkor. (…) Leszívtuk a légutaiból a (nem magzatszurkos) váladékot, megkezdtük a szakszerű újraélesztést, és közben azonnal hívtuk a Czerny mentőt, amely hihetetlen gyorsasággal odaért (…), átvették tőlünk a kisbabát, akinek eddigre már volt szívműködése. (…) A kisbabát azóta is géppel lélegeztetik, még nem tudjuk, mi lesz vele. (…)”