“A vejemmel minden rendben”

A hét témája a Nők Lapjában: Apósok és vejek, avagy két dudás egy csárdában? Sokat írnak, beszélnek, viccelődnek – az író, beszélő, viccelődő (szak)emberek – az anyós-meny viszonyról. Az elsárkányosodó fiús anyákról, akik nem tudják elviselni, hogy szerelmetes gyermeküket egy fiatal nő „elrabolja”. Közben alig-alig állítjuk reflektorfénybe az „apaoroszlánokat”! Ők miként dolgozzák fel, hogy a kislányukat elragadja egy fiatalember? És hogyan emésztik meg, hogy a fiatal férfi színre lépésével új „dudás” jelenik meg a „csárdában”? További írások: • Tisztes távolság » • Tűz és víz » • „Inkább nagyapa vagyok, mint após!” » • „Jó fej az apósom!” »

– Almási Évától, a feleségedtől tudom: nehezen barátkoztatok meg a gondolattal, hogy elviszik a lányotokat. A lánykérés után beültetek az autóba, majd egy benzinkútnál kiszálltatok rágyújtani. Végtelen szomorúsággal néztetek egymásra, holott tudtátok, ez az élet rendje…

– Gondolom, minden lányos apa így van ezzel… Tudtam, hogy ez majd bekövetkezik, és csak azért drukkoltam, hogy rendes fiú legyen. Hiszen, aki a lányomnak jó, az nekem is jó, akit Edit szeret, azt én is szeretem.

– De most „osztoznod kell” a vejeddel…

– Miért kellene? Engem továbbra is úgy szeret, mint az apját, Jóskát pedig férjeként. Jól kijövünk a vejemmel! Kedves, okos, kulturált ember, aki hozzám hasonlóan könnyen megtalálja a közös hangot másokkal.


– Kinek a pártját fognád, ha összezördülnének?

– Igyekeznék reálisan megítélni a konfliktust. Persze Edit mégiscsak a lányom, tehát az ő szempontjait tartanám elsődlegesnek. Nagyapaként pedig unokapárti vagyok – ő is erős kapocs köztem és a vejem között! –, hiszen az ő gyerekük, az én unokám. És Richárdra rettenetesen büszke vagyok!


A témáról bővebben a Nők Lapja április 12-én megjelenő 15-ös számában olvashatsz!