Ugyanis csak kevesen tudják, hogy van neki egy beceneve: Barika mi pedig húsvétra hangolva pont egy barikával szerettük volna őt lefotózni. Az igazi pesti lány, bár báránnyal most került először testközelbe, kiállta a próbát.
Elárulod a beceneved eredetét is?
Az sajnos, nem publikus mondja nevetve. Csak a közeli barátaim tudják, meg néhány szemfüles rajongó, akik ennek következtében elhalmoznak plüssbáránykákkal. Van otthon minden méretben, színben még bárányos lámpám is van!
Élő báránnyal viszont még, gondolom, senki sem lepett meg húsvétra.
Nem, de a keresztmamától úgy hatéves koromban kaptam egy nyuszit, amit anyukám két napig bírt a lakásban kergetni, aztán a nagyszüleimhez költözött Szolnokra. Mármint a nyúl.
Fontos ez az ünnep számodra?
Igazi családi ünnep, bár az életvitelem miatt az utóbbi években nem mindig tudtuk megoldani, hogy húsvétvasárnap és -hétfőn is találkozzunk a szüleimmel, úgyhogy attól függően, mikor játszottam, néha kicsit előrehozva vagy eltolva tartottuk sonkával, tojással, ahogy kell. Idén valószínűleg nagyon nehéz lesz, mert ez az első húsvét apukám nélkül
Anyukám azért most is készül: finomságokat főz, tojást fest, ahogy gyerekkoromban. Csak most ketten leszünk.
Gyakran meglátogatod?
Eléggé kiszámíthatatlan, hogy mikor érek rá, bármikor beeshet egy fellépés, egy kötelezettség, aminek eleget kell tennem. De amikor csak tudok, megyek hozzá, van úgy, hogy beugrom egy puszira éjszaka.
Üres kézzel sosem enged el?
Így van, mindig csomagol nekem, én meg, ha reggel vagyok otthon, akkor reggelire eszem meg az ebédet, amit küldött, ha éjszaka, akkor vacsorára teljesen összevissza élek, ezért nem is vezetek háztartást, anyukámnak viszont ez egy kedves feladat.
Bárány után térjünk át egy másik állatra: Súgó Csiga-díjas lettél idén. Ezt a színházi díjat a közönség szavazza meg Magyarország legnépszerűbb színészeinek.
Ami nagyon nagy megtiszteltetés és elismerés, ezúton is köszönöm azoknak, akik rám szavaztak!
Sokan vannak, és nagyon lelkesek lehetnek, például a honlapodat is ők, a rajongóid szerkesztik, pedig ez mindennapos munkát igényel.
Bevallom, én nem értek annyira a számítógéphez, meg amúgy is nehezen intézem a hétköznapi ügyeimet épp hogy a csekkjeimet befizetem , úgyhogy a honlapomat is eléggé elhanyagoltam. Erre egyszer csak megkeresett néhány lány, engedélyt kértek rá, hogy rendszeresen fejleszthessék az oldalt, és én ezt boldogan megengedtem nekik. Nagyon sok munkájuk van benne: sokszor előbb tudják, hol fogok fellépni, mint én!
Nagyon sok rockmusicalt játszunk, és ezeken az előadásokon szinte olyan felfokozott és laza a hangulat, mint egy koncerten, például minden dal után sikítva tapsolnak. De nemcsak a fiatalok szeretik ezeket a darabokat! Számos levelet kapunk az idősebb korosztálytól is, bár az ő lelkesedésük jóval visszafogottabb.
Te is rajongtál régen?
Persze, a Pesti és a Vígszínház lépcsőjén ültem állandóan, alternatív előadásokra jártam, minden csemege érdekelt, amit a fővárosban látni lehetett. Volt olyan darab, amelyet tizenötször is megnéztem, főleg, amikor már stúdiós voltam, és kaptunk egy kis igazolványt, amellyel beültettek minket a jegyszedő nénik. Viszont én félénkebb voltam annál, hogy megszólítsak egy színészt, egyszerűen csak imádtam, amit csinálnak. És nagyon fura, mert többek között ezekkel az emberekkel dolgozom ma együtt például Eszenyi Enikővel vagy Alföldi Róberttel.
A teljes cikk a 15. heti, április 12-én megjelenő Nők Lapjában olvasható.