Színházi bestiák

Nell, a nép egyszerű gyermeke viszi a legtöbbre: a király ágyasa lesz. Doll, színházi mindenes, alázatos szolgálója Tháliának. Színházi bestiák. Ez a címe, az Új Színház nemrég bemutatott sikerdarabjának.

Fél hatkor már szállingóznak a bestiák, a fodrászműhelybe. Amíg becsavarják a hajukat, sminkelnek. Vérvörösre festik a szájukat, „lázrózsákat” pingálnak rizsporos arcukra. Visszamennek a XVII. századba, amikor a színésznők helyét a templom és a bordély között, nagyon közel a bordélyhoz jelölték ki. Nem voltak szégyenlősek. Kirakták a cicit, felhúzták a szoknyájukat. A testükből éltek, hogy szabadon űzhessék a színészmesterségüket. Angliában ők voltak az első nők, akik színpadra tehették a lábukat.

Pokorny Lia

Rebecca Marshall – Pokorny Lia

– El sem tudom képzelni, milyen lehetett az, amikor a férfiaknak mindaz szabad volt, ami a nőknek nem. Nem csodálkozom, hogy Rebeccea, a maga vehemens, lázadó természetével, nehezen találta meg a helyét, abban a férfiak által uralt világban. Még akkor megpróbált részvényesként a saját lábára állni, nem sikerült. Színészi babérokra vágyott, akárcsak mi, „pártfogók” nélkül ez sem ment. Feltűrt szoknya, kivillanó combok, félmeztelenség. Minél többet mutatni a szexusból, az egész erről szólt.

– Rebeccának nem adatott meg az, ami neked. Elismernek, van egy jóképű színészférjed, Csányi Sándor – sokan irigylik tőled – és egy aranyos kisfiad.

– Azért most is le kell mondanom sok mindenről. A szívem hasad meg, hogy otthon ül a kisfiam, és nem lehetek vele. Kétéves koráig mellette maradhattam, de öt hónapja zsinórban dolgozom. Este előadás, délelőtt próbáljuk a Vadorzókat. Erről sem tudnék lemondani. Minden reggel számoljuk a napokat, hogy hányat alszunk még és akkor csak vele leszek.

Pálfi Kata

Nell Gwyn – Pálfi Kata

– Én nagyon bírtam volna abban a korban élni. A férfiak férfiak, a nők dominánsabban voltak nők. Gyönyörűek voltak a ruhák. Színpadon persze elég izzasztó az a sok cucc – alsószoknya, alsó bugyi, harisnyakötő, fenékpárna –, ráadásul úgy be vagyunk fűzve, hogy levegőt is alig kapunk. Nell az utcáról került a színházba és felvállaltan először kezdett játszani a földszintnek. Létező személy volt, festmény készült róla és a szeretője, II. Károly király is kedvelte. Szép kastélyban élt, selyempárnák között, nevelgette a királytól született gyerekét. Fiatalon halt meg, állítólag szifiliszben, amit szintén a királytól kapott.

– Nem találtad furcsának, hogy akkortájt férfiak alakítottak nőket?

– Ők viszont azt nem értették, mi abban a pláne, hogy nő játszik nőt. Gyerekkoruktól tanulták a nőies mozgást, hogy hiteles legyen az alakításuk. Nem biztos, hogy akkor színésznő lettem volna. Most pedig nem tudnék más lenni. Évek óta vagyok a színház tagja, sokat játszom és sokfélét. Nem vagyok férjnél, időm sincs keresgélni az igazit. Ebben az évadban öt bemutató, tavaly augusztus óta szinte ki sem léptem a színházból.

Kecskés Karina

Elisabeth Farley – Kecskés Karina

– Erről a lányról Brecht idézete jut az eszembe: „Nagy szerencse kell ahhoz, hogy az élet el ne gázolja az embert”. Neki nem volt szerencséje. Teherbe esett, hosszas vívódás után úgy döntött, hogy megtartja a gyerekét és az utcára került. Emlékszel arra a jelenetre, amikor arra kérem a kolléganőmet, hogy vegye el a gyereket egy kötőtűvel? Ennél ájult el egy hölgy, a legutóbbi előadáson. Kizuhant a székéből. Leálltunk, csak néztem és csorogtak a könnyeim. Lehetséges, hogy ilyen erős érzelmeket tudunk kiváltani a nézőkből? Hihetetlen.

Az előadás engem folyamatosan szembesít saját magammal. Ma is könnyen elronthatunk mindent egy rossz döntéssel. Azt már tudom, hogy mi a fontos és mi nem az, de még mindig nem vagyok elég érett ahhoz, hogy meghozzam a magam döntését. Kicsit még önző vagyok. Olyan jó sokáig aludni hétvégén, vagy beülni egy moziba este tízkor. Apró örömök, nincs erőm lemondani róluk. A gyerek nagy öröm és nagy felelősség. Sokáig nem halogathatom, mert harmincéves leszek nemsokára. Ez is olyan dolog, amit nem lehet visszacsinálni, ha kifutunk az időből.

A teljes cikk a 15. heti, április 12-én megjelenő Nők Lapjában olvasható.