Megtaláltam az utam

nlc | 2006. Április 20.
Párizsi nõ, cserfes roma lány, vidéki csaj és belvárosi bölcsész. Vidám, önfeledt és bohém. Végigkacagja az utcát kedvenc cukrászdájába menet – meséli Szûcs Péter, rádiós újságíró kollégánk.





Először a debütálólemeze kapcsán futottam össze vele, azután szobakoncerteken, a Diákszigeten, a Művészetek Palotájában, majd újra „munkaidőben”, egy rádió-stúdióban: a műsoridő minden percében nevetett egy olyan „palyabeásat”, amivel mindig, mindenkit elbűvöl…
Palya Beával mindig jó találkozni, és mindig jó hallgatni is. Mert üde, árad belőle az energia, mert kacag, érez, énekel – mert sokat ad. Ének-művész. Énekes is, művész is. Állandóan úton van, erről szól az élete és a lemezei is. Útközben keres és talál, hogy aztán tovább keressen, és a végén mindent odaadjon a közönségének.
„Alapvetően intenzíven élek. Igyekszem megőrizni a reggeli rítusaimat, mint a légző- és beéneklő gyakorlatok, a jóga. A futást is szeretem. A Margitsziget világszám! Víz, állatpark, fák, térdkímélő gumipálya, és mindez a villamostól egy percre.”

Az örömök összessége
„Énekelj a saját hangodon, legyél őszinte. És tudd, hogy miért énekelsz!” – idézi fel indiai mestere bölcsességét. De ugyanerre tanították az erdélyi, moldvai és kárpátaljai gyűjtőutakon megismert népdalok, a falusi asszonyok is.
Bea szerint a születés pillanatában dől el, hogy ki mire születik. Bár neki is eldőlt, „de akkor is kemény munka volt…” – mosolyogja könynyedén. A zabolátlan és kíváncsi kislány Bagról, egy kis faluból indult el. Hatéves kora óta a népzene és a néptánc vette körül.
Juliette, a francia barát adta ki Bea első önálló albumát (Ágról-ágra), melyen bolgár, cigány és magyar népdalok hallhatók – sugárzik belőlük az életöröm. Koncertek következtek Magyarországon és Franciaországban, Belgiumban és Görögországban, az Athéni Kulturális Olimpián. A legnevesebb folk- és dzsesszmuzsikusokkal dolgozik együtt, lemezeket készít, énekel, közben pedig terveket szövöget. Álmát – ami a saját élete – aztán megosztja velünk is második önálló lemezén (Álom-álom, kitalálom). Ezen utazásait, szerelmeit és fájdalmait írja és énekli meg, akárcsak legutóbbi összeállításában, a Weöres Sándor Psyché című versciklusából készült zeneműben.

A mindennapi betevő
„Mostanában a leginkább PB Quintet próbákon ülünk Lukács Miki cimbalmos barátomnál. A stúdiómunkából rengeteget tanulunk. A felénekelt zenét frissen visszahallgatni olyan, mintha tükörbe néznél folyton, és még csak el sem szaladhatsz a tükör elől… S vannak megmagyarázhatatlan pillanatok, amikor egy-egy zenei véletlenből valami csoda születik. Ezer dolog függ attól, hogyan érzem magam az alkotó folyamat alatt. Sok bánatot kellett később utazással enyhíteni, de a legnagyobb örömök is ekkor értek. Én is a szerelmek göröngyös útját járom, mint mindannyian.”

A falusi lélek szépsége
A bőrönd és a repülés az életformája, megnyugszik a magasban. A felhők között azt érzi, hogy valahonnan megy valahová: „mozgok, tehát élek”. Jegyzetelni kezd, szövegeket ír.
Ma már három országban érzi otthon magát. Hollandiában, Franciaországban, és persze Magyarországon. „Mostanában szinte minden héten repülök, és gyakran eszembe jut a nagymamám. Ő sosem láthatta a felhőket felülről, még az országhatárt sem lépte át. De anyukám sem járt még a tengernél…” A falu bizony más világ. Romlatlanabb, de zárkózottabb emberek élnek vidéken.

Teljes cikkünket a Nők Lapja Évszakok májusi számában olvashatja el.

Exit mobile version