A képzõmûvészet számára mindig nagyon fontos téma volt a nõ: a szerelem, a vágy tárgya, az anya, a gyermek nevelõje mondja Bereczky Loránd, a Magyar Nemzeti Galéria fõigazgatója.
Szőke istennők, barna bombázók, vörös vampok
A hét témája a Nők Lapjában: Mitől nő a nő?
Mitől nő a nő? Tudjuk: az a bizonyos két iksz, vagyis a kromoszómák határozzák meg, de például Simon de Beauvoir azt mondta: Az ember nem születik nőnek, hanem azzá válik, s ezzel inkább a férfiakkal egyenlővé válásra tevődik a hangsúly. Mi most elsősorban a nőiesség kellékeit keressük, amelyekkel még inkább jól érezhetjük magunkat a bőrünkben, s emellett avatott szakértőinkkel napjaink sokféle, színes nőideálját kutatjuk.
További írások:
Mitől nő a nő? »
Harcolok a másodrendű állampolgári szerep ellen »
Címlaplány és a rejtvény »
Az összeállítást készítették:
Fejős Éva, Bus István, Dobray Sarolta, Hulej Emese, Izing Klára, Mihalicz Csilla, Vig György |
Szerintem annak, hogy a nőábrázolás mindig fontos volt a képzőművészet számára, egyszerű az oka: a nő az élet megteremtője, az élet misztikus letéteményese, ő teszi csodálatossá a férfi életét. A legkorábbiak az őskori nőábrázolások: a Willendorfi Vénusz még csak a nő életteremtő tulajdonságait másodlagos nemi jellegeit hangsúlyozza, a szobor arca elnagyolt, tehát a személyisége akkor még nem volt olyan lényeges.
A képzőművészetben pontosan tetten érhető, amikor a nőközpontú világ (matriarchátus) férfiközpontúvá, patriarchátussá vált, hiszen ettől kezdve a nőknek meg kellett szerezniük a gyermekük apját, s erre az időszakra tehető a nőiesség hangsúlyozásának kezdete. A középkor a légies, szűzies nőt ábrázolta, de ekkor is sugallta, hogy a nő az élet megteremtője, s akkor is, amikor a reneszánszban felismerték magukat az emberek, vagy amikor a barokk korszak nőábrázolásában megjelent az üzenet: a szerelem önmagában is gyönyörű. A barokk nőideálja már életszerűbb, ekkor megjelentek a műveken a molettebb nők.
Ha valaki megnézi egy korszak nőábrázolását, abból következtethet arra, milyen volt az adott korban a nőideál. Önmagában a művészet nem teremt ideált, de közvetíteni tudja azt. Egy remek alkotás képes megfogalmazni a kor szépségideálját úgy, hogy abban a kor minden egyes nőjének szépsége összeadódik.
Milyen nőképet látna, aki ma a kortárs képzőművészet alapján próbálná megfogalmazni a nőideált?
Egymás mellett élnek a különféle értékek, mint ahogyan korunkban éppen olyan ideált képviselhet a molett nő, mint a sovány, a magas, mint az alacsony, s ugyanúgy lehet idol egy vörös hajú nő, mint egy fekete, barna vagy szőke. S hogy mit hoz a huszonegyedik század? Szerintem majd kicsit erősebb korlátok jönnek, de úgy gondolom, a többfajta nőideál tovább él majd egymás mellett, bár úgy sejtem, lesz egyfajta megosztottság. Az alkotásokban is megjelenhetnek az esztétikus külsőért mindenre képes nők (akik nem riadnak vissza a plasztikai beavatkozásoktól sem), illetve a másik irányzat szerintem visszatér majd a természeteshez, vagyis azt mondja: a természetesség még ha esetleg apróbb aránytalanságokkal társul is sokkal szebb, mint a tökéletesség.
A témáról bővebbet a Nők Lapja április 26-án megjelenő 17-es számában olvashatsz!