Hogyan legyünk szõke nõk?

Fejős Éva | 2006. Április 26.
Mielõtt még a szõke nõket butácska, egyszerû lelkeknek gondolná valaki, emlékezzen vissza gyerekkori mesehõseire. Sok mese fõhõse ugyanis a törékeny, szõke tündérlány, vagy az aranyhajú királylány.

A törékeny szőke ugyanis egyféle nőtípus: ő az esendő, gyenge lány, akit majd megment a bátor férfi. Csigó Katával nemcsak a szőkékről, hanem a meleg barnákról és a vamp vörösekről is beszélgettünk.





– Kata, általában arra biztatjuk a nőket ebben a rovatban, hogy legyenek bátrak, okosak, önérvényesítőek. Most mégis az esendő szőkéket védjük…

– Nem szorulnak védelemre! Kétségtelen, hogy általában arra bátorítjuk a nőket, hogy védjék meg az érdekeiket, próbáljanak minél jobban érvényesülni mind a magánéletükben, mind pedig a munkájukban. Azonban nem biztos, hogy a Pallasz Athéné-féle okos viselkedés mindig sikerre vezet. Nem gondolom, hogy meg kellene védeni a szőkéket, de kétségtelen, hogy számos pejoratív mellékzöngéje van, ha valakire azt mondják: „szőke nő”. Nyilván lehet valamiféle alapja, de most nem azokról a lányokról beszélgetünk, akik csak a külsejüket tartják fontosnak, és a belső értékeiket nem fejlesztik. Inkább azt kellene megbeszélnünk, miként éljünk a nőiességünkkel, hogyan használjuk ki jobban a bennünk rejlő belső és külső értékeket.

– A külsőnkhöz, testi adottságainkhoz társulnak bizonyos, csak arra a típusra jellemző belső adottságok?

– Általában elmondható, hogy a sötét bőrű, sötét hajú, barna szemű lányok szenvedélyesebbek, gyakran erősebbek, mint a szőkék, akik inkább az elérhetetlenséget jelentik a férfiaknak, távolságtartóbbak, és sokszor gyengék, bátorítást várnak a pasiktól. Érdekes, hogy a férfiakat gyakran a szőkék vonzzák, azonban partnerként barna lányt választanak, mert – ugyan ez általánosítás, de van benne némi igazság – a szőkék elérhetetlenebbek, és a barnákat megbízhatóbbaknak tartják. Egyébként a húszas évei közepére a legtöbb szőke nő haja besötétül valamelyest, és ilyenkor hajfestékkel érik el, hogy hasonló legyen a hajszínük, mint korábban volt. Ilyenkor nem nagy a kontraszt, hiszen a világos bőrhöz, kék szemhez nagyon illik a szőke hajszín.

– A szőke tehát megmentőt keres, és időnként direkt rájátszik a szőkeségére, például azzal, hogy csodálatáról biztosítja a férfit, és hagyja, hogy vezesse őt a párja?

– Ez a típus a törékenységével, légiességével, világos bőrével, világos hajával, kék vagy zöld íriszével hívja elő a megmentő érzéseket a férfiakból. Ez a „szerepleosztás” a legjobb választások egyike, mert a férfi igazán férfiszerepbe kerül, és a nőnek nem kell mindig erősnek lennie.

– Tehát a szőkék a magánéletükben elutasítják az emancipációt?

– Sokszor valóban a hagyományos női szerepeket szeretnék megélni az általuk választott, erős férfi oldalán. Érdekes, hogy a nem annyira gyenge barnák gyakran azért küzdenek, hogy a nőt is vegyék észre bennük, ne csak az értelmes embert – a szőkéknek viszont a munkájukban sokszor azért kell harcolniuk, hogy leküzdjék a munkatársaik, üzletfeleik előítéleteit, és megmutassák: nem csupán feltűnő nők, hanem eszük is van. A vörös haj a tüzet idézi, és gyakran az a képzelettársítás jelenik meg a férfiakban, hogy a vörös nők tüzesek és azonnal ágyba akarnak bújni velük. Egyik barátnőm találkozott is efféle előítéletekkel: amikor vörösre festették a haját, a lobonca felhívó jellegűvé vált, és sok férfi félreértette ezt a jelzést, így aztán sötétebb hajszínre váltott.

– Ha tudjuk, miként élhetünk a nőiességünkkel, sikeresebbek lehetünk, akár barnák, akár szőkék, akár vörösek vagyunk. De miként „turbózhatjuk fel” a nőiességünket?

– Elsősorban a sikertelen párkeresés esetén találkozunk ezzel a kérdéssel. Ilyenkor vizsgáljuk meg, milyen eszközöket vetettünk be az elmúlt időszakban a férfiaknál? Például vannak lányok, akik jópofa sztorikkal, humoros történetekkel szórakoztatják a pasikat, és nem hagyják, hogy éppen fordítva történjen, vagyis a férfiak próbálják szórakoztatni és elbűvölni őket. Mások nyafogni kezdenek és kislányosak lesznek, pedig nem biztos, hogy a pasik „apuci” szerepét akarják eljátszani egy párkapcsolatban. Van, aki „fiúsítja” magát, haverként kezeli a férfiakat – holott hódítani szeretne –, meghallgatja a csajozós történeteiket, és beszáll a sörözgetésbe is, tehát nem nőiesen viselkedik. Általánosságban elmondható, hogy a legtöbb férfi a konzervatívabb típusú nők iránt vonzódik, vagyis azt várja a leendő kedvesétől, hogy valóban nő legyen, aki nem rivalizál vele, hanem hagyja, hogy meghódítsák. Manapság sok nő az ismerkedési helyzetben férfias viselkedést mutat: ő kezdeményez, ő diktálja a tempót, a randevúk ütemét. Általános tapasztalat, hogy egy normális férfi, ha át akarják venni tőle a kontrollt, továbbáll. A nőies nő nem akar férfiasan viselkedni, és most visszatérek a gyenge, törékeny szőkékre, a „várkisasszonyokra”: ők nem akarnak férfiasak lenni, hanem – miután kiválasztották a leendő kedvesüket – várják, hogy őket hódítsák meg! Ez inkább sikerre vezet, mint amikor egy nő átveszi a férfitől a férfias szerepeket. Ismerek azonban olyan – eredetileg sötét hajú, sötétebb bőrű – szőkére festett lányt, aki nagyon erős, kemény, határozott, irányítja a környezetét. Nem sikeres a magánéletben, mert mást mutat, mint amilyen: törékenynek, támaszra várónak mutatja magát, holott egyaránt nem az, s így másféle férfiakat vonz magához, mint akiket szeretne.

Csigó Katának a katalin.csigo@sanomabp.hu e-mail címre vagy levélcímünkre írhattok.

Exit mobile version