Kedves Soma!
34 éves vagyok, és rájöttem – a te fogalmaiddal élve -, hogy nincs meg a 3F, de még a 3G sem (gömbölyű a lelkem, gömbölyű a testem, gömbölyűek a mozdulataim) bennem. A magam 182 centijével és hatvan x kilójával szinte mindenhol szúrok. A párom – aki 5 évvel fiatalabb, mint én, holott szentül megfogadtam, hogy fiatalabbal soha, de soha -, szóval a párommal már túl vagyunk a nagyon viharos kezdeti éveinken. Persze vannak még égzengések, de már nem halálosak, mert egy kicsit már az elején belehaltunk mind a ketten, és azóta is őrizgetjük szép szorgalmasan a sérelmeinket, kellemes játszmákkal fűszerezve.
Tudod, én próbálok nő lenni, de valami fordítva van bekötve nekem, mert én nem tudom annyira élvezni, mint te. Azt hiszem, ahogy férjhez mentem, kicsit neutronná váltam (pláne más hímneműek felé). Amit ez ellen teszek: piszokul figyelek rá, hogy ne csavarókkal a hajamban, ne szakadt harisnyában, ne köntösben legyek egész este, ne lomposan, és amikor lefekszem, ne vastagon legyen rajtam az 5 évvel fiatalabbnak mutató krém (ahogy erről a nagykönyvekben is írnak). Táncolok – otthon, egyedül -, emellett napi 8 óra munka, 3 óra utazás, némi kis tanulás, esetleg sport, kultúra és vége. Hétvégén pedig a konyha, ahová úgy érzem, be vagyok zárva, holott a konyhatündérség igen messze áll tőlem. Már kislány koromban is inkább szerettem a férfiasabb munkákat, ahelyett, hogy kutyatejből fontam volna koszorút a hajamba. Egy kis elismerésért mindent megtettem, és az elismerést mindig férfiaktól vártam – apa, bátyám. Anyukám, a drága, aki mindenkiért mindent megtett és lemondott mindenről (leginkább a saját igényeiről), ő volt a mártír. Én pedig azt érzem, hogy az ő elveszte(gete)tt boldogsága miatt, amiért annyit kellett gürizniük, magamnak se enged(het)em, hogy boldog legyek. Sajnálom, hogy ő annyi mindenből kimaradt, és csupán azért nem élhette ki a tehetségét, mert hogy néz ki, hogy ő hobbizik, míg apu dolgozik. Így elment az életük, de megteremtették azt a teret, “élőhelyet”, amit nekem már nem kell.
| Találkozz te is Somával! Szeretettel meghívunk a Nők Lapja Családi Hétvége nevű rendezvényünkre. Amennyiben a te leveled is megjelent a a Nők Lapja Cafe honlapján, a helyszínen kötetlen beszélgetés keretében személyesen is találkozhatsz Somával. A helyszínen megvásárolhatod Soma Ébresztő című könyvét is. A beszélgetés időpontja: 2006. május 21. vasárnap 16.00, Könyvsátor A rendezvény helyszíne: Budapest, Margitsziget, Nagyrét Soma a következő időpontokban dedikálja könyvét: |
Mi összeházasodtunk, azóta együtt élünk, és hááát, szóval nem izzik a levegő körülöttünk. 5 év házasság, 10 év ismeretség, és az én drágám azt mondja, azt hitte, a házasságban végre nem kell udvarolnia, mert anélkül is hozzájuthat a “jól megérdemelt” szexhez. A másik nő mindig vonzóbb lesz – külsőleg. Én soha nem tudok annyira változatos lenni és fiatalabb, mint az a sok ezer és ezer nő, akik mindenhol járnak. Elmondása szerint ő soha nem aggódik azon, és nem is féltékeny, hogy engem más megnéz, esetleg jóóól megnéz vagy elgondolkodik rajta: Hm, azért ezzel a nővel, háááát…
Írtad egyszer, hogy téged felvillanyoz, hogyha a párod tetszik másoknak. Engem nem igazán (aminek oka feltehetőleg a nem túl nagy önbizalmam). Te tudsz trükköket, fortélyokat, praktikákat, amik minden nőnek – mondod – rendelkezésére állnak. Én nem tudom, miről beszélsz, de szeretném tudni. Szeretném megérteni, miért nem vagyok elég jó, és miért kell úgy éreznem, hogy meg kell felelnem, hogy elég jó legyek és még akkor sem leszek az. Hogy tudnék mindig bombasztikus hatást elérni napi 8 óra után, kifacsarva, lefárasztva?
Széles az érdeklődési köröm, nyitott vagyok, imádok beszélgetni, embereket megismerni, önmagam lenni (ha hagyom magam), szeretek csinos lenni, de nem tudok egyszerre nő, feleség, anya (átvitt értelemben), fruska, vadmacska, istennő lenni. (Ez utóbbi szeretnék leginkább.) Az istennők soha nem lehetnek nyúzottak, fáradtak? Soha nem ülhetnek lazán és nem lehetnek kócosak? Vagy ahol már a körömlakk, rúzs és tűsarok felütötte a fejét, ott már a kasztrált nővel van dolgunk?? Jó lenne, ha tartanál felvilágosító továbbképzéseket: “Trükkök, fortélyok nemcsak istennők részére” címmel.
Előre is köszönöm a válaszodat!
Egy potenciális istennő vagy inkább istennő-jelölt
Szia, te nyurga istennő-jelölt!
Kezdeném a közepével: az alapproblémáddal. (Ez olyan, mint amikor kiveszik a hagyma közepét, akkor az összes többi levél lepereg. Hiszen a közepére épül föl az egész.) Apa-modell, anya-modell, klasszikus pszichológiai megközelítés…
(“Egy kis elismerésért mindent megtettem és az elismerést mindig férfiaktól vártam – apa, bátyám. Anyukám, a drága, aki mindenkiért mindent megtett és lemondott mindenről – leginkább a saját igényeiről -, ő volt a mártír. Én pedig azt érzem, hogy az ő elveszte(gete)tt boldogsága miatt, amiért annyit kellett gürizniük, magamnak se enged(het)em, hogy boldog legyek.“)
Amíg ezt nem rakod rendbe, addig nem jöhet igazi minőségi változás az életedbe. És ehhez mélyre kell nyúlni. (Mivel ismered a leveleimet, a válaszomat úgyis tudod: millió módszer van – pszichológia, kineziológia, pszichodráma, Hellinger terápia – neked kell megérezned, hogy neked melyik segít). Én hiába mondom neked, hogy nem kell a férfiaktól remélt elismerések koldusává tenned magad, és hogy anyukád maga döntött a mártírszerep megélése mellett, amivel legalább annyit ártott (ha nem többet), mint amennyit segített, és hogy ennél te sokkal jobban kellene, hogy szeresd magad – ezek így üres szavak. Persze jó tudatosítani, értelemmel kívülről meglátni, rálátni minderre, de a változáshoz be kell nyúlni a mélyre, és ez hosszabb folyamat. Mindenesetre addig is javaslom, hogy analizáld magad! Esetleg kezdj el naplót írni! Figyeld meg a döntéseidet, cselekedeteidet, reakcióidat, és hogy ezek milyen érzéssel töltenek el! Kezdj el energiát fektetni magadba! Elvégre istennő lehetőség vagy! Figyeld meg a motivációidat is! Mit miért teszel? Végül is ez mind kell az önismerethez! Azt írod: “én próbálok nő lenni, de valami fordítva van bekötve nekem“. Ugyan már!
Lejártak azok az idők, amikor a nőnek és férfinak levés kritériumai, és egyben sztereotípiái igen szűk mezsgyében mozogva le voltak fektetve! Egy új kor hajnalán vagyunk, ez a kor pedig nem más, mint az individualizálódás kora. Vagyis mindenki egyedi, soha vissza nem térő egyénisége a létnek. Pont most, pont itt, pont így! Úgyhogy nincs olyan, hogy “fordítva vagy bekötve”! Az előző korokban azért sematizáltak ennyire radikálisan, mert rettegtek attól, hogy az emberek elkezdenek gondolkodni, és kételkedni abban a “receptben”, amit a társadalmi és vallási terror rájuk tukmált. (De erről már többször beszéltem).
Most, mint személyiség, individuum, megteheted azt a “luxust”, hogy önmagad légy! Részleteiben vagy teljességében (az még nyilván kicsit odébb van), de anélkül, hogy bármilyen nem létező elvárásnak megfelelj, ezt már nem kell választanod! Legalábbis külső erő már nem kényszerít erre, csakis a belső “muszájok”. Én látlak a lelki szemeim előtt, és biztos vagyok benne, hogy nagyon szexi és eredeti jelenség lehetsz…. Az tök jó, hogy arra törekszel, hogy ne legyél a férjed előtt ápolatlan, kinyúlt pólós, mackónadrágos trampli, ami természetesen nem egyenlő azzal a marhasággal, hogy otthon kényelmetlen ruhákban feszengj.
Hogy én mit teszek, hogy soha ne legyek unalmas? Hmmm… néha biztos én is unalmas vagyok… de alapvetően azért nem vagyok az, mert én magam soha nem unatkozom. Mindig tevékeny vagyok, még ha passzív vagyok (meditációban, szemlélődésben), akkor is tevékenyen, vagyis tudatosan, egész lényemmel vagyok passzív. De a bamba, elképzelés nélküli, ténfergő, tengődő unatkozáshoz soha nem is volt közöm. Tehát ezért gondolom, hogy nem szoktam unalmas lenni, mert folyamatosan intenzív érdeklődés, lelkesedés, és nyitottság van bennem az élet dolgai iránt.
Szóval nagyon fontos, hogy a hétvégi együttléteitekre olyan dolgot válasszatok, szervezzetek be, ami mindkettőtöket jó érzéssel, erővel tölt el, és ebben a közös jó érzésben egymáshoz, magatokhoz is közelebb kerültök. Ha egy párkapcsolatba nem fektetnek energiát, épp úgy kiszárad, mint a locsolatlan szobanövény.
Beszélgess vele mélyen és őszintén a több órás együttléteitek alatt! Nyílj meg neki épp úgy, mint nekem, és mondd el, hogy mi esik jól, illetve rosszul neked! Mondd el a főzéshez, saját nőiségedhez, a férfiak elvárásainak való megfelelésedhez való viszonyodat, mondd el, hogy te igenis még igényled az udvarlást, a bókokat, szóval mindazt, ami a szívedet nyomja! Tíz évi együttlét után biztos lát már téged, és elfogadott olyannak, amilyen vagy! Akkor hát nyújtózz ki benne, és indulj el a változás és megújhodás útján, hogy ezt tudd tovább adni, ami bumerángként visszatérve újra fiadzik majd! Sok-sok erőt, örömöt neked:
Soma Mamagésa
Tipp: Somának a következő e-mail címre írhattok: soma@nlcafe.hu