Mi lesz veled, bölcsõde?

Miért emlegetik manapság úgy a bölcsődei felvételt, mintha egyetemre jutott volna be a gyerek?

A legnagyobb jóakarattal sem állíthatjuk, hogy a Varsányi Irén utca környéke szép. „Kisgyerekes szemmel” inkább ijesztő, hiszen ott liheg a szomszédban a Moszkva tér embertelen forgalma. Ráadásul pechem van: ömlik az eső, fúj a szél, a kacifántos házszámozás miatt alig-alig találom meg a bölcsődét. – Uramisten – torpanok meg a kapuban –, ez amolyan lakásbölcsi lesz? Se udvar, se fű, se virág?

Ám, amikor bejutok, a lélegzetem is elakad a meglepetéstől. A tágas, színes, játékokkal teli terem hatalmas ablakából szépséges – és nagy! – kertet látok. Gondozott fű, fák, bokrok, tiritarka fajátékok.

– Mint egy titkos paradicsom a Moszkva tér tövében – mondom jókedvűen Tolnayné Falusi Máriának, a II. kerületi Egyesített Bölcsődék vezetőjének, aki korábban húsz évig volt a bölcsik Tüzér utcai „mintaintézményének” irányítója.

Tolnayné Falusi Mária

– A szülők is megörülnek, amikor látják a kertet meg a tágas termeket… – feleli elégedetten, majd komolyan folytatja. – Jelenleg a bölcsődék dupla présben vergődnek. „Nyomorgatnak” minket a családok, hogy vegyünk fel több kicsit – mindenkinek megvan a maga indoka arra, hogy az övét miért… –, szorongatnak a fenntartók, akik gazdasági szempontok alapján szeretnék, ha több gyerek kerülne be, közben kötnek a szakmai előírások (meg a szakmai tudásunk!), miszerint az az ideális, ha két gondozónő maximum tíz-tizenkét gyereket lát el.

A mi kerületünkben százhúsz százalékig vannak feltöltve a bölcsődék (ez azt jelenti, hogy tíz helyre tizenkét kicsit veszünk fel…), de bizony láttam olyan intézményt is, ahol majdnem kétszer annyi gyerek volt, mint amennyi normális. Ilyen körülmények között a legkiválóbb gondozónő sem tud színvonalas munkát végezni!

Bejut bölcsibe? – Fölveszik egyetemre?

„Nem írom meg, hol élek – nehogy emiatt essen el a kétéves kislányom a bölcsődei felvételtől –, de szeretném, ha tudná: valószínűleg akkor fogok így izgulni érte, amikor majd egyetemre jelentkezik. Agyrém! Nem akartuk őt bölcsibe adni, ám az a cég, ahol a férjem elég jól keresett, váratlanul tönkrement. Azóta állást keres – közben „feketén” dolgozik, különben éhen halnánk –, és jönnek, egyre jönnek a számlák. Eldöntöttük: visszamegyek dolgozni! Szerencsés vagyok, mert a munkahelyemen azt mondták februárban, hogy júliustól várnak. Elkezdődött a bölcsődekeresés. Megtudtam, hogy sokkal korábban kellett volna jelentkeznünk – persze várólistára kerültünk –, és azt sem hallgatták el, hogy évközi felvétel alig-alig van.





A jóindulatú(bb) vezetők is csak azt ígérték, hogy szeptemberben lesz helyünk. De könyörgöm, júliustól dolgoznom kellene! Közben mást sem olvasok-hallok, mint hogy kevés a gyerek, mert a „szörnyű” huszonévesek nem mennek férjhez, nem vállalnak gyereket. Én diplomát szereztem, korán férjhez mentem, szültem is. Aztán most itt tartok, közben tudom, hogy édesanyám gond nélkül íratott be engem a vállalata bölcsődéjébe. Ma már nincs ilyen!”

(Részlet egy huszonnyolc éves édesanya leveléből)

Mikor kezdjük?

Nincs szabály! Akkor kell bölcsődébe iratkozni, amikor a családnak szüksége van arra, hogy az anya dolgozzon. Minden gyerek más, bár azt nem árt tudni, hogy jó néhány kicsi másfél éves kora körül ragaszkodik leginkább az édesanyjához. Sok gyerek két-két és fél évesen már igényli a kortársak társaságát (ez az „anya, tegyél le!”-korszak), bár még ritkán játszanak együtt. A szakemberek szerint a testileg-lelkileg egészséges kicsik képesek megszokni a közösséget! A zökkenőmentes bölcsődekezdéshez az is kell, hogy az édesanya szánjon elegendő időt (legalább két hetet) a beszoktatásra.

A teljes cikk a 20. heti, május 17-én megjelenő Nők Lapjában olvasható.