Egy hajcsár!

A hét témája a Nők Lapjában: Imádlak, de   néha a falra mászom tőled! Hogy miért? „Például, mert minden ház körüli munkát te akarsz elvégezni, így aztán hiányzik is fél méter a padlószegélyből, és nincs vége a lépcsőkorlátnak, de szerelőt nem hívhatok!” Ismerős? Naná! Kíváncsiak voltunk, kinél milyen, ehhez hasonló történet került be a családi krónikába. Nem válást akartunk szítani, hanem egyszerűen egy jót nevetni – magunkon (is). És fontos: minden sztori úgy kezdődik: „Szeretem a párom ” További írások: • Majd holnap! » • Mindjárt megyek » • Egy hajcsár! » • Néha szögre kerül a mackó » Az összeállítást készítették: Szigeti Hajni, Kertész Gábor, R. Kövér Balázs

Egyforma értékrend szerint élik az életüket, nagyon hasonlóan gondolkodnak, így a magánéletben tökéletesen összeillenek. Viszont mióta a Szombat esti láz című műsor kemény táncpróbái zajlanak, már van, amit nem annyira örömmel vesznek egymásban. De szigorúan csak a próbateremben!
– Petra egy hajcsár!
– Attilát pedig sarokba kell szorítanom ahhoz, hogy igazán jól tanuljon! – mondják egyszerre, majd szeretettel egymásra nevetnek.

– Tudom, hogy mindenkit másképp kell megfogni tanítás közben – folytatja Petra –, de Attila különösen feladta a leckét. Olyan lépéseket, koreográfiákat kell kitalálnom neki, amelyek nem is túl könnyűek – mert azok unalmasak, nem érdeklik –, de nem is tűnnek túl bonyolultnak – mert azok meg elriasztják. Az ő módszere az, hogy a legkisebb energia-befektetéssel a legtöbbet hozza ki magából – emiatt nekem nagyon fondorlatosan kell közelítenem hozzá, hogy eladjam neki az ötleteimet. Ha ehhez a furfangossághoz fáradt vagyok, akkor adódnak köztünk konfliktusok, de általában élvezem a kihívást, és szeretek vele táncolni. Amikor elhatároztuk, hogy belevágunk ebbe a versenybe, úgy döntöttünk, csak együtt csináljuk végig, pedig nem tudtuk előre, milyen lesz közösen dolgozni.





– Azt viszont tudtuk, hogy mindketten maximalisták vagyunk – mondja Attila –, csak más a munkastílusunk. Petra nagyon hajt, én pedig – főleg eleinte – szerettem volna határokat szabni, kicsit könnyebben venni a tánctanulást, hiszen amellett, hogy ez egy verseny, játék is. A próbák közben néhány elemre egyből azt mondtam, hogy na, ezt biztos nem tudom megcsinálni, aztán Petra állhatatosságának köszönhetően, mégis megtudtam. Neki pedig el kellett fogadnia, hogy ilyen rövid idő alatt nem tud profi táncost faragni belőlem, és, hogy az úszás miatt teljesen más felépítésű az izomzatom, mint a táncosoknak, így ezt is be kell kalkulálni a koreográfiákba – például a bécsi keringő emeléseinél, ahol végül inkább a nehezebb elemet választottuk, mert azt tudtam szebben bemutatni. Ennek persze Petra is örült…


A témáról bővebben a Nők Lapja május 24-én megjelenő 21-es számában olvashatsz!