Útközben tanuljuk…

A hét témája a Nők Lapjában: Kaméleonok vagyunk? avagy: A női alkalmazkodás határai Alkalmazkodás nélkül legfeljebb egy lakatlan szigeten lehet élni. Mit tehetünk sziget híján? Igazodunk a szüleinkhez, a tanárainkhoz, a főnökeinkhez, az ismerőseinkhez és (nem utolsósorban) a kedvesünkhöz, a férjünkhöz. De hol a határ? Mikor válik a rugalmas illeszkedés behódolássá, mikor veszítjük el önmagunkat a kapcsolataink bonyolult szövevényében? További írások: • Egy „antikaméleon” » • Nem bánok semmit sem » • Útközben tanuljuk » • Otthon dől el » Az összeállítást készítette: V. Kulcsár Ildikó

– Boldog kapcsolatban élhet, nem sok gondja lehet a „kaméleonsággal” – gondolom, mire ő „meghallja”, és csöndesen válaszol. – A húszas éveim elején még nem tudtam, hol a határ az öntörvényűség, az alkalmazkodás meg az önfeladás között. Útközben tanultam meg… A jelen igazolja, hogy a tanulás nem volt hiábavaló! Tizennégy éve vagyok boldog a második házasságomban, és bizony tudatosan alkalmazkodom a páromhoz – ahogy ő is hozzám. Mert szeretjük egymást, jó együtt! Kaméleon vagyok? Kicsit. Hiszen idomulok a szokásaihoz, a kedvteléseihez, a tempójához-temperamentumához, de ez csöppet sem áldozat! Nem csak adok, kapok is! Az első házasságomban „önmegvalósítottam” – kismamaként főiskolára jártam, vizsgáztam, dolgoztam –, törvényszerű volt a szomorú végkifejlet.

– ???

– Akkoriban – alig túl a húszon – eszem ágában sem volt alkalmazkodni, tehát viharos gyorsasággal döntöttem el: nem maradok egy olyan férj mellett, aki képes megcsalni egy kismamát. Belehaltam? Évek kellettek a talpra álláshoz… Mégis elváltam – nem kötöttem kompromisszumot –, és hét évig egyedül neveltem a kicsi lányomat, míg rátaláltam az igazi páromra.





Jól tettem? Nagyon! Mi a tanulság mindebből? Talán csak annyi, hogy olyan férjhez – társhoz, baráthoz, kollégához, főnökhöz – szabad igazodni, aki megérdemli. Én a férjem mellett kipróbálhattam magam – tanítónő vagyok, de közben színjátszókört szervezhettem, újságíróskodhattam, tele vagyok tervvel-vággyal –, ráadásul a zárkózott „emberem” még abba is beleegyezett, hogy mindezt elmeséljem neked. (Azt csak halkan súgom, hogy az élet nem fukarkodik a csodákkal. A mi szerelmünk egy buszmegállóban kezdődött…).

A témáról bővebben a Nők Lapja június 7-én megjelenő 23-as számában olvashatsz!