Kit sajnálhat az ügyész?

nlc | 2006. Június 12.
– Sokszor találkozom bûnösökkel, akiket magam is sajnálok, de olyanok is akadnak, akiknek a halálbüntetést sem tartanám elegendõnek – összegzi tapasztalatait dr. Borbély Zoltán ügyész, a Legfõbb Ügyészség szóvivõje.





A hét témája a Nők Lapjában:
Hűtlenség, torkosság, füllentés
avagy: Mindennapi vétkeim vagy főbenjáró bűneim?


Mit jelent a huszonegyedik században bűnösnek lenni? Erre a kérdésre keresi a választ az a hét kortárs magyar író is, akiknek hamarosan megjelenik novellagyűjteménye a hét főbűnről. Mi is utánajártunk a témának. Hírességek és civilek beszélnek modern vétkeikről.

További írások:
• Mástól van a fiunk »
• Ringen kívül jobban fáj a pofon »
• Bodrogi Gyulával nem lehet összeveszni »

Az összeállítást készítették: Vadas Zsuzsa, Horváth Beáta

A lapban részleteket olvashatsz a Főbűnösök című, hamarosan megjelenő kötetből. 

– Akit ott lát a falon, a mentorom, Pálinkás Gyuri bácsi – mutat egy apró, bekeretezett fényképre. – Ő a legtöbb halálbüntetést hozó magyar bíró… A legnagyobb humanista volt, akit valaha ismertem. Nem azért ítélt halálra több mint tíz embert, mert egy vérengző volt, hanem azért, mert annyira átérezte a kegyetlenül megalázott sértettek igényét a jogos büntetésre.

– Ön egyetért ezzel a gyakorlattal?

– Nem szeretek bántani és nem szeretem, ha bántanak. Éppen azért vagyok a szigorú büntetések híve, mert én is a sértett pártján állok. Viszont vallom, hogy erkölcsileg csak a legveszélyesebb bűnösöket kell végleg elítélni. A csalók például sokszor szimpatikus emberek. Ha el is ítélem, nem feltétlenül tartom őket gonosznak.

–Nem fél attól, hogy az ártatlanokat is börtönbe záratja, a saját ügyészi hírneve miatt?

– Nem, egyrészt, mert bizonyíték hiányában nem tehetek semmit, másrészt, mert nekünk, ügyészeknek is van erkölcsi érzékünk. Hadd meséljek el egy nemrég történt, nagyon szomorú közlekedési balesetet. Egy forgalmas felüljárón egy idős férfi minden előzmény nélkül áthajtott a szembejövő sávba, és frontálisan ütközött egy kisautóval. Az autót egy fiatal lány vezette jogosítvány nélkül, utasa az édesanyja volt. A lány csak könnyebben sérült meg, de az édesanya meghalt.
Kiderült, hogy az édesanyának nem volt bekapcsolva a biztonsági öve, majd az orvos szakértők azt is megállapították, hogy ha be lett volna, akkor valószínűleg túléli a balesetet. Ezek után nemcsak az idősebb úr ellen indult eljárás, hanem a lány ellen is… halált okozó közúti baleset gondatlan okozásának vétsége… így szól a törvény.
Az ügyészség végül mégis felmentést indítványozott. Azzal érveltünk, hogy nincs elég bizonyíték a lány ellen, ugyanis az orvosok szerint az édesanyja csak valószínűleg élte volna túl a balesetet, ha bekapcsolja az övet… Érző emberként nem indulhattunk ki abból, hogy ez a lány mindenképpen felelős az édesanyja haláláért, márpedig ezért állt a bíróság előtt.





– Magánemberként okozott már komoly sérelmet másnak?


– Lehet, hogy okoztam úgy, hogy észre sem vettem.

– …és bűnt követett el?

– Bűntényt sosem.

– És ha elfelejtjük a büntető törvénykönyvet?

– Ha a klasszikus bűnöket, a Tízparancsolat bűneit nézzük… Nézze, ha úgy vesszük, egy ügyész vagy egy nyomozó egész életében „hazudik”. Ez kihallgatásoknál például a taktika része. Az ember egyszerűen elhallgat bizonyos információkat… valahol az is hazugság.

A témáról bővebbet a Nők Lapja június 14-én megjelenő 24-es számában olvashatsz!
Exit mobile version