Az elsõ problémák akkor kezdõdtek, amikor kiderült, hogy a tervezõ ugyanaz, aki eredetileg a házat is tervezte a hozzátoldást a ház papíron levõ, és nem a tényleges méreteihez igazította, és ezek nem voltak azonosak.
A hét témája a Nők Lapjában:
Kétszer-háromszor megfizetett házak
avagy hogyan NE építkezzünk
Ilyenkor nyáron tetőzik az építési láz gombamód nőnek ki a házak szerte az országban. Keresgéltünk volna boldog tulajdonosokat, akiknek életük legszebb napja virradt fel, amikor átvehették új otthonuk kulcsait. Találtunk ehelyett nyomott kedvű szitkozódó építkezőket, akik a napot is elátkozták már, amikor a kőműves először betette a lábát a telkükre.
További cikkek:
Az ács megbüntette a fővállalkozót »
Csak a villanyszerelést ne bízza kontárra! »
Akcentus = Áremelés »
A ház tartóoszlopai kifelé dőlnek »
Az összeállítást készítette:
Mihalicz Csilla, R. Kövér Balázs |
Amikor a külső klingertéglákat rakták volna föl, kiderült, hogy a régi és az új ablakok nincsenek egy szintben, ráadásul ugyanazt a méretű és színű téglát már nem is lehet kapni. Úgy döntöttünk, az egész külső burkolást újracsináltatjuk. Ehhez hasonló improvizálások többször is adódtak, amitől időben és pénzben is jelentősen megcsúsztunk a tervekhez képest. Ha tanulságot kell mondanom, ez volna az első: nagyon pontosan kell tudni, mit szeretnénk, és időt, energiát kell szánni a tervezésre.
A második tanácsom: el kell menni a kiszemelt vállalkozó folyamatban levő építkezésére, és körül kell nézni: ahol olyan kuplerájt látni, mint amilyen nálunk volt, ahol láthatóan szakképzetlen alkalmi munkások dolgoznak azzal a vállalkozóval nem szabad szerződni. Én addig azt hittem, az ács: ács, aki a piacon szokásos tarifáért dolgozik, és az ő járandóságán a fővállalkozó már nem keres. Ehelyett általános, hogy a kivitelező gyakorta elszámolási vitákba bonyolódik a munkásaival, aminek az építtető issza meg a levét. Most, hogy már lassan túl leszünk a dolgon, szívesen elkápráztatom az ismerőseimet azzal az anekdotával amit eddig még senki sem tudott tromfolni , hogy nálunk például nem volt vas a koszorúban, a koszorúhoz nem volt rögzítve a szelemen, és a tető keresztfái nem voltak egymáshoz kapcsolva. Ez nagyjából annyit jelent, hogy az első szél lefújta volna a tetőt a házunkról. Mindez miért? Bosszúból. Mert a kivitelezővel összeveszett az ács. Még szerencse, hogy időben kiderült. Repedt a fal, megnézettük statikussal, aki belefúratott a koszorúba, és nem talált benne vasat. A kivitelezőm leült a földre, és nem kapott levegőt.
Nyakig benne voltam a trutyiban, úgyhogy nem csaptam el. Egyrészt futottam a pénzem után. Nem volt ő tisztességtelen, maga is kiszolgáltatott volt a munkásainak, a nem fizető megbízóinak. Minden energiája arra ment, hogy próbálta betömködni a lyukakat, és új megrendelések után szaladgált, közben nem maradt ideje ellenőrizni a folyamatban levőket.
Úgy gondolkodtam, hogy ha lassan is, de azért haladunk, miközben például a gipszkartonozást éppen háromszor fizettem ki, és utóbb kiszámolva, nagyjából az egész házat is. Annak idején meg akartam spórolni a felelős műszaki ellenőrt, aki engem képviselt volna, és odafigyel minden mozzanatra ma már tudom, hogy a töredékét fizettem volna neki, mint amennyit így kidobtam az ablakon. (Ez volna a harmadik megszívlelendő jó tanácsom: felelős műszaki ellenőr kerül, amibe kerül!) Végül szerencsére találtam egy fiatal srácot, aki rendkívül ügyes, és még az elpuskázott dolgokat is hajlandó helyrehozni. Így most két és fél év után lassan elkészül a pár hónapos kis projektünk. A régi vállalkozómat a vége felé kötbér-megállapodással próbáltam munkára serkenteni, mindent aláírt, és semmit sem tartott be, viszont elismerte a tartozásait közjegyző előtt, sőt, az elrontott és utólag kijavított munkák értékét is. Állítólag jelzálogkölcsönt vett föl, és abból fizeti ki a többmilliós tartozását. Meglátjuk.
A témáról bővebben a Nők Lapja július 12-én megjelenő 28-as számában olvashatsz.