Az ács megbüntette a fõvállalkozót

nlc | 2006. Július 10.
Az elsõ problémák akkor kezdõdtek, amikor kiderült, hogy a tervezõ – ugyanaz, aki eredetileg a házat is tervezte – a hozzátoldást a ház papíron levõ, és nem a tényleges méreteihez igazította, és ezek nem voltak azonosak.





A hét témája a Nők Lapjában:
Kétszer-háromszor megfizetett házak
– avagy hogyan NE építkezzünk


Ilyenkor nyáron tetőzik az építési láz – gombamód nőnek ki a házak szerte az országban. Keresgéltünk volna boldog tulajdonosokat, akiknek életük legszebb napja virradt fel, amikor átvehették új otthonuk kulcsait. Találtunk ehelyett nyomott kedvű szitkozódó építkezőket, akik a napot is elátkozták már, amikor a kőműves először betette a lábát a telkükre.

További cikkek:

• Az ács megbüntette a fővállalkozót »
• „Csak a villanyszerelést ne bízza kontárra!” »
• Akcentus = Áremelés »
• A ház tartóoszlopai kifelé dőlnek »

Az összeállítást készítette:

Mihalicz Csilla, R. Kövér Balázs  

Amikor a külső klingertéglákat rakták volna föl, kiderült, hogy a régi és az új ablakok nincsenek egy szintben, ráadásul ugyanazt a méretű és színű téglát már nem is lehet kapni. Úgy döntöttünk, az egész külső burkolást újracsináltatjuk. Ehhez hasonló improvizálások többször is adódtak, amitől időben és pénzben is jelentősen megcsúsztunk a tervekhez képest. Ha tanulságot kell mondanom, ez volna az első: nagyon pontosan kell tudni, mit szeretnénk, és időt, energiát kell szánni a tervezésre.

A második tanácsom: el kell menni a kiszemelt vállalkozó folyamatban levő építkezésére, és körül kell nézni: ahol olyan kuplerájt látni, mint amilyen nálunk volt, ahol láthatóan szakképzetlen alkalmi munkások dolgoznak – azzal a vállalkozóval nem szabad szerződni. Én addig azt hittem, az ács: ács, aki a piacon szokásos tarifáért dolgozik, és az ő járandóságán a fővállalkozó már nem keres. Ehelyett általános, hogy a kivitelező gyakorta elszámolási vitákba bonyolódik a munkásaival, aminek az építtető issza meg a levét. Most, hogy már lassan túl leszünk a dolgon, szívesen elkápráztatom az ismerőseimet azzal az anekdotával – amit eddig még senki sem tudott tromfolni –, hogy nálunk például nem volt vas a koszorúban, a koszorúhoz nem volt rögzítve a szelemen, és a tető keresztfái nem voltak egymáshoz kapcsolva. Ez nagyjából annyit jelent, hogy az első szél lefújta volna a tetőt a házunkról. Mindez miért? Bosszúból. Mert a kivitelezővel összeveszett az ács. Még szerencse, hogy időben kiderült. Repedt a fal, megnézettük statikussal, aki belefúratott a koszorúba, és nem talált benne vasat. A kivitelezőm leült a földre, és nem kapott levegőt.

Nyakig benne voltam a trutyiban, úgyhogy nem csaptam el. Egyrészt futottam a pénzem után. Nem volt ő tisztességtelen, maga is kiszolgáltatott volt a munkásainak, a nem fizető megbízóinak. Minden energiája arra ment, hogy próbálta betömködni a lyukakat, és új megrendelések után szaladgált, közben nem maradt ideje ellenőrizni a folyamatban levőket.



Úgy gondolkodtam, hogy ha lassan is, de azért haladunk, miközben például a gipszkartonozást éppen háromszor fizettem ki, és utóbb kiszámolva, nagyjából az egész házat is. Annak idején meg akartam spórolni a felelős műszaki ellenőrt, aki engem képviselt volna, és odafigyel minden mozzanatra – ma már tudom, hogy a töredékét fizettem volna neki, mint amennyit így kidobtam az ablakon. (Ez volna a harmadik megszívlelendő jó tanácsom: felelős műszaki ellenőr – kerül, amibe kerül!) Végül szerencsére találtam egy fiatal srácot, aki rendkívül ügyes, és még az elpuskázott dolgokat is hajlandó helyrehozni. Így most két és fél év után lassan elkészül a „pár hónapos” kis projektünk. A régi vállalkozómat a vége felé kötbér-megállapodással próbáltam munkára serkenteni, mindent aláírt, és semmit sem tartott be, viszont elismerte a tartozásait közjegyző előtt, sőt, az elrontott és utólag kijavított munkák értékét is. Állítólag jelzálogkölcsönt vett föl, és abból fizeti ki a többmilliós tartozását. Meglátjuk.

A témáról bővebben a Nők Lapja július 12-én megjelenő 28-as számában olvashatsz.
Exit mobile version