A kertben hinta, homokozó, kosárlabdapalánk, fû, bokrok, fák. Gergõ, Zsuzsi és Marci szaladgál, aláfestésként pár méterre csörgedez a patak.
A hét témája a Nők Lapjában: |
Utánuk a vízöröm!
Nők vízközelben
Víz
Lehet inni, vizsgálni, szabályozni, védeni, úszni benne, utazni rajta, kutatni, keresni, szeretni vagy félni. (Víziszonyosak kíméljenek!) Nyáron hűsít, télen
, de az mindegy is! Most legfeljebb jégkocka formájában gondoljunk a hidegre! Vízi körképünkben olyan nők lesznek kalauzaink, akiknek életében a víz főszereplő.
Kapcsolódó cikkek:
Ő az erősebb! »
A mi kincsünk! »
Újjászületés faltól falig »
Az összeállítást készítették:
Hulej Emese, Szigeti Hajni, Dudics Emese és Horváth Beáta |
Emlékszem, amikor várandós voltam, szerettem kint aludni a nappaliban, hogy halljam a patakcsobogást, megnyugtatott meséli Mérgesné Zakar Ágnes, akit Szentendrén szinte mindenki ismer, és a legtöbben úgy, mint a Bükkös-patak legodaadóbb védelmezőjét. Gyerekként már itt fogtam halat az édesapámmal, akkor, pontosabban akkor is nagy élet volt erre. A patakot mindig nagyon szerettem, de csak hét éve lakunk mellette. A házunk is úgy lett, hogy a férjemmel itt keresgéltünk telket. Amit itt látsz, abban legkevesebb a pénz, de rengeteg a munka, a lelkesedés, a szeretet. A mi patakparti házunkra sokan mondják: végre egy ház formájú ház!
Az építkezéskor, 2000-ben hatalmas áradás volt, a máskor szelíd, vékonyka víz felszaggatta a kerékpárutat, magával ragadta a hidakat. Az újjáépítés egyik legszebb darabja a Mókus-híd, éppen Ágiék háza mellett. De Ági nevéhez, munkájához kapcsolódik a patakparti játszótér bekerítésének, gondozásának szervezése, a patak szakaszainak örökbefogadása, a faültetés, a pataktakarítás, a víztisztaság ellenőrzése, padok kihelyezése, a patakparti polgárőrség ötlete. Az ember nem érti, hogy győzi, és főleg: hogyan kezdi újra és újra, amikor a frissen kiültetett kis fákat negyedszerre is kitépik tövestől
Van egy egyesületünk, a Bükkös-partiak Baráti Köre. Az első pataktakarításkor még csak tízen voltunk, most már van, hogy százan. Annak nem örültünk annyira, hogy lakópark is épült a közelben, de annak már igen, hogy a negyven ott élő család fele többször eljött már segíteni. Így gyarapodunk. Bár én már olyan önfeledten, mint régen, nem tudok végigsétálni a parton, mert örökké jár a szemem, szinte félek, hogy mi bajt találok, de azért néha még rácsodálkozom, hogy ahol élek, oda mások kirándulni, nyaralni járnak.
A témáról bővebben a Nők Lapja augusztus 2-án megjelenő 31-es számában olvashatsz!