A napirend jósága

Kornis Mihály | 2006. Augusztus 09.
Szebben szólva, értékrended. Hiteles értékrend szerintem az, ami nap mint nap újra megszületik. Igent és nemet mondasz, aszerint, amit a legbensõ éned és a kialakult értékrended egyszerre hagy jóvá. Akkor már életrend.

Néha elcsodálkozol, hogy nemet mondasz, amire eddig igent mondtál, vagy fordítva, valamire igent kell mondanod holnaptól, minthogy ezt követeli a lelkiismereted. De akkor sem rémülsz meg, ha váratlanul kell új döntést hoznod, hiszen ezt már megszoktad, rutinod van a megújulásban: te napirend szerint élsz.


Az értékrend alapja a napirend

Átgondolod, holnap mi történjék, és milyen sorrendben. Ez értékrend a gyakorlatban. Így magasodnak fel végül azok a tartópillérei az életednek, amelyeken nem szükséges változtatni többé. Például: amikor én felébredek, elindulok a lakásban, és megkeresem a feleségem, hogy átöleljem. Így szoktuk meg. Figyelmeztetjük egymást: felébredtünk, élünk, és még mindig együtt vagyunk. Egymásra nevetünk. Ez a napi rend.


Önállóságod dadája

Ha még fiatal vagy, akkor a napirended a komornyikod is. Néma, elegáns és a szolgálatodra áll. Öt percet tűnődsz, azután kiadod neki – magadnak – a parancsokat, vagyis leírod, hogy másnap mi a dolgod. Öt-hat szó, nem több, ami kell. De minden áldott nap meg kell tenned ezt, meg kell hallgatnod magadban az okos és érzékeny királyt egy futó pillanatra, mit diktál holnapra.
Számomra az élet mulatságosan egyszerű varázsszerszámainak egyike ez az esti játék. Segítségével másnap nemcsak javakhoz jutok könnyebben, de a belső szabadságom is növekszik. Míg lefirkantom a következő tennivalóim, sokszor meglepnek friss ötletek, új gondolatok. Az évek során mind több időm is jut arra, ami fontos.


Folyamatos szabadságharc

A napirend eszközével elsősorban azért küzdök, hogy ne a főnököm, vagyis a szükség parancsolja meg, mit tegyek – ha a főnök úr ezt másképp gondolja is –, hanem én adjam ki magamnak az összes feladatot, ami csak előre látható. Így alighanem alkalmasabbá válok az előre nem látható feladatok megoldására is. A belső hang által nem támogatott munkahelyről, élethelyzetből például napirenden kívül ki kell lépni. Ehhez azonban előbb magunkra kell ébredni. Az életben sokat bukdácsolunk. A napirend tanít meg időben felkelni, idejekorán tovább indulni. Befejezhetetlen iskola ez, amelyet én alapítok, amikor még nem sejtem, azért teszem, hogy megtanuljam: tanulni több, mint tudni.


Tanulni tanít

Apámtól ifjan ellestem, hogy a férfiembernek roppant jól áll, ha lefekvés előtt egy kis papírra felfirkantja, mit szeretne elvégezni másnap. És csak aztán bújik be az ágyba. Sok év múlva Benjamin Franklintól, a villámhárító feltalálójától – akiből mellesleg amerikai elnök lett, holott rikkancsként kezdte – e korai megfigyelésemhez kiegészítésképpen azt kaptam, hogy másnapi tennivalóinkat érdemesebb egy titkos füzetbe, mint fecnikre írogatni. Így álmodozva lapozgathatok elmúlt napjaim közt, és olykor meghökkentő felfedezéseket tehetek ismétlődő hibáimat illetően. Azt is e hajdani rikkancstól tanultam, hogy sose szidjam magam, ha valamit nem tettem meg, bárha elterveztem. Elég, ha a másnapi teendők listájára is felveszem azt. Ha kell, felírom egymás után tízszer. Vagy: egyszer csak elhagyom. Megesik, illúziókat kerget az ember. De ha figyel, észreveheti. Akárcsak önmagát.
Ha valakitől, hát magadtól tanulhatsz.


Mi fontos és mi nem

Ezt másképp jól nem is tanulod meg. Egyáltalán, a fontos fogalmát sem érted, ha nem veted mérlegre nap mint nap. Hogy mi fontos, az persze mindig változik. De, hogy ki fontos, az nem lehet kétséges. Mikor egy ember nevét a tennivalóid közé teszed, annak a jele az, hogy e viszonnyal valami abszolút nem stimmel.
Egy ember nem lehet feladat.
Ha mégis, akkor vagy hazudsz magadnak, és persze neki, rendszerint jóságot és szeretetet, vagy szolgaságban élsz, ami végső soron a te felelősséged. Áldozatra szükség van, ám ha nem szívből jön, hanem képmutatásból, semmi értelme. Tárggyá teszed a másikat. Ő meg téged fog így kezelni, jussként.
Kővé varázsoljátok egymást.


Nincsenek állandó napirendi pontok

Hacsak nem egy börtönben. A mosdást addig kell magamnak felírnom, amíg nem tanultam meg alaposan hónaljat vagy fogat mosni, netán mosakodni. Ez vonatkozik a munkára, az alvásra és az evésre is. Nincs tökéletes, végleges, mindannyiunkra egyként érvényes és ajánlott napirend. Szüntelenül javítani kell az előző napi rögtönzésemen, egy újabb, szívből jövően értelmes rögtönzéssel; e helyesbítésben tanít meg engem helyesen élni a bennem élő Nagyobb. Szavát a gyakorlat igen ritkán hitelesíti, sokkal gyakrabban kénytelen vagyok a magam hangját felismerni napirendem túlzó követeléseiben, pontatlan vágyaiban.
Nem baj.
Már nem ijedek meg a gyarlóságaimtól. Ez az út: célra tartani nap mint nap az íjat, s újra kilőni a nyílvesszőt, akár célba talált előzőleg, akár nem. Ismételni kell, nap mint nap megkísérelni helyes választ adni a létkérdésekre.
Egy jó napirend tíz-húsz, olyik meg harminc év elteltével ölt végső alakot. Ez azt jelenti, hogy még ekkor is eltűnődsz majd esténként, a tervezetthez képest mi minden nem jött össze, illetve nem úgy alakult, ahogy szeretted volna, de a napirend szellemével, az irányával már nincs baj. Nagy szó, ha az irányzékon már nem kell változtatni. Ha pedig a gyakorlat azt mutatja, kell, mégiscsak változtatni kell, még mindig: habozás nélkül tedd meg, mint mindig.


A szükséges nevében

Újjászületni szükséges napra nap, semmi más nem szükséges. Persze kötelező befizetned az államnak, amivel tartozol neki, és ha ez a bürokratikus cécó tönkreteszi az aznapi munkarended, az sorscsapás, de hát nincs mit tenni, sorba kell állni, túl kell esni rajta.
Nem számít.
A napirend újjászületni tanít meg. Azt is, hogy előre el tudd képzelni, amit tenned kell: amivé lenned kell. Így majd megvalósul. Megszabadít mindattól, ami felesleges, miközben átadja annak titkát, hogyan változtathatod jelenné a jövőt.

Exit mobile version