Túlzás nélkül kijelenthetem, hogy már kora ifjúságomban kapcsolatba kerültem a kertmûvészettel, hiszen már az óvodában gereblye volt a jelem. Ráadásul otthon is volt egy kis kert meg a Balatonnál is egy nagyobb, amelyet veszprémi nagypapám mûvelt.
A hét témája a Nők Lapjában:
Művelgetjük kertecskénket
avagy…városiak, ha kiszabadulnak a zöldbe
Nem akarom önöket közhelyekkel bombázni, mégis megengedem magamnak a következő nem éppen eredeti – mondatokat: a kert jó. A kert szép és hasznos. Megédesíti életünket. Igaz? Naná! Ezért menekülnek zöldbe vesznek parányi telkecskéket a nagyvárosok lakói, a panellakások tulajdonosai , ezért próbálkozunk mi, kert-ügyben járatlan városi népek azzal, hogy paradicsomot varázsoljunk arra a pár négyzetméterre, amely a természetet jelenti számunkra. Melléfogunk, botlunk, ostobaságokat csinálunk, de csak azért is imádjuk a kertet!
További írások:
Átok és vakondsokk »
Bogaras aquapark »
Röhög a falu »
Az összeállítást készítette:
V. Kulcsár Ildikó |
– Meg az unokák, ahogy cseperedtek, azaz az öcsém és én. A hősidőkben nemhogy villany, de víz sem volt a telken, ebből kifolyólag a kerti munkák közül a vízhordást sikerült legkorábban megutálnom. Ezt követte a gazolás, valamint a cserebogárszedés a kert végi krumpliültetvényről. Szó ami szó, ez a gyermekkoromban vett erős start az agrárius versenyfutásban sokáig akadályozta, hogy szívvel-lélekkel kertésznek érezzem magam. Kötözni, kapálni, locsolni meg szüretelni tudtam, de nem szerettem. A többi meg nem érdekelt. A többi közé tartozott az is, hogy a tulipán olyan növény, amely egy koszos vöröshagymához hasonló gumóból hajt ki. Azt meg különösen későn tudtam meg, hogy ezt a gumót az édesanyámhoz hasonló lelkiismeretes kertészek ősszel kiássák, pihentetik vagy mi, hogy tavasszal újra elföldelve a ballagásra gyönyörű virágos kerttel sápasszák irigyre a barátnőiket.
Szüleim magamra hagytak egy derűs tavaszi hétvégén. Talán a telekre mentek, nekem meg fontos tanulnivalóm volt otthon
Persze még el se halt a családi koda pöfögése, amikor megérkeztek a haverok (a szomszédok szomorúan konstatálták, hogy megint buli lesz), aztán megéheztünk. Rántottában már akkor is jó voltam, a lényeg a sok hagyma. Találtam is néhány jól fejlett példányt a pincében, ráadásul pucolás közben még könnyeznem se kellett.
Szóval anyukám abban az évben kénytelen volt a nárciszokkal büszkélkedni
, a tulipán pedig nem igazán jó tojással.
A témáról bővebben a Nők Lapja augusztus 16-án megjelenő 33-as számában olvashatsz!