55 magyar király fejét érintette

Beavató korona
Európában a magyar Szent Korona az egyetlen „beavató korona”. Az uralkodó kizárólag koronázásakor viselhette, és a koronaőrökön kívül csak a nádorispán, valamint a koronázó esztergomi (kivételes esetekben a kalocsai) érsek érinthette. A Szent Korona, amennyiben azonos I. István koronájával, ötvenöt magyar király fejét érintette. Csak két király nem volt megkoronázva: II. János Zsigmond ellenkirály, aki csak névleg uralkodott, és 1570-ben le is mondott, valamint II. József, a „kalapos király”, aki nem koronáztatta meg magát. Az utolsó magyar koronázás napja 1916. december 30-a volt: ekkor koronázták meg Budapesten IV. Károlyt, és feleségét, Zita hercegnőt.

A Szent Korona-tan
A Korona nem egyszerűen egy tárgy. István király tudatosan alakította ki azt a gondolatiságot, amely a Szent Koronát az uralkodó fölébe helyezi, és személynek tekinti. Ez a lényege a „Szent Korona-tanának”, amely a világon egyedülálló. I. István már fiának, Imre hercegnek is ezt a gondolatot adta tovább az Intelmekben. Eszerint a Szent Korona egymaga jelenti a magyar állameszmét, az ország földjét és polgárait, a mindenkori uralkodó felett áll, a király csak az ő nevében kormányoz. Mivel a Korona a király és a nemzet egységét jelképezi, a király nem tehet akármit. Engedelmeskednie kell a nemzet akaratának, Isten és a Szent Korona törvényei szerint kell uralkodnia.

A korona eredete
A Szent Korona eredetéről szinte lehetetlen biztosan nyilatkozni, mert a kutatók alapvető kérdésekben sem tudnak megegyezni. Több mint negyven elmélet született már az eredetéről, a legszélsőségesebb ellentmondásokkal. Miután 1978. január 6-án hazahozták az Egyesült Államokbeli Fort Knoxból, egy négytagú mérnökcsoport vizsgálhatta meg. Megállapításaik szerint a Szent Korona egységesen kivitelezett ötvösmű, amely – ötvösszakmai sajátosságai alapján – nem készülhetett sem Nyugat-Európában, sem Bizáncban. Az ékszerek kimunkálása azt mutatja, hogy kaukázusi ötvösműhely remeke lehet, ahol a belső-ázsiai, iráni és mezopotámiai stílusok ötvöződtek. Fontos megjegyezni, hogy ez a szakvélemény sem számít meghatározónak a történészek között.

A Korona által választ az ég
A néphagyomány szerint a Szent Koronát – amelyet az uralkodó csak egyetlenegyszer, beavatásakor viselhetett – az angyalok egyenesen az égből szállították az uralkodónak. A legenda szerint ez segítette Mátyás királlyá választását is: „A budai urak elhatározzák, hogy az lesz a király, akinek a magasba dobott Korona a fejére esik. Íme: a gyermek Mátyás fejére szállt. Még kétszer megismételték a dobást, de mindháromszor Mátyás fejére szállt. Ezután megnyugodtak az Ég akaratában.”





Ferde kereszt
Sok tudományos magyarázat született arra, miért ferde a Szent Korona keresztje. Ezek helyett azonban álljon most itt az a történet, amelyet a bukovinai székelyek mesélnek: „Az öregektől úgy hallom, hogy az Árpád-házi királyok kihaltával idegenyek lettek az uralkodók. Akkor hajlott el a Koronán a kereszt. S még azt es hallottam, hogy azelőtt Magyarországnak három tenger mosta a határát. Most meg sok le van darabolva belőle! Hát azért ferdült el a Koronán a kereszt. S azóta es úgy van.”

Őfelsége, a Szent Korona – Nomen est omen?
Első királyunk szó szerint nevében hordozta a Szent Korona-tant, hisz az István görögül Sztephanosz, „koszorút, koronát” jelent. A Hartvik püspök-féle István legenda szerint ez nem egyszerűen politikai tudatosság volt Géza fejedelem részéről: „A szülés előtt álló Sarolt fejedelemasszony előtt álmában megjelent Szent István első vértanú, s így szólt hozzá: „Bízz az Úrban, asszony, s légy biztos, hogy fiút fogsz szülni, akinek e nemzetségben először jár korona és királyság, és az én nevemet ruházd reá”. Hartvik a görög nyelvben járatlanoknak még el is magyarázza a látomás értelmét: „az István nevet kapta… mert ami „István” a görög nyelvben, „korona” a latin beszédben.”

A teljes cikk a 33. héten, augusztus 16-án megjelenő Nők Lapjában olvasható.