Valóságos hullámvasutas õ, Zita: hol mélységes mélyre zuhan lelkileg egy férfi miatt, hol ragyog a boldogságtól. Számára nincs középút. Mindig zûrös pasik voltak körülötte, a normálisakat észre sem veszi. Harminckét éves, és reménykedik abban, hogy révbe ér.
A hét témája a Nők Lapjában:
Szépszavú rossz fiúk kíméljetek!
Mindig is sejtettük, hogy a Don Giovannik/Juanok titka a Donna Annák természetében rejlik. De vajon valamiféle női lényegből fakad, hogy sokszor elnyomjuk magunkban a józan észt, nem hisszük, amit látunk, és hisszük, amit csak hallunk? Vagy a saját bizonytalanságaink tesznek minket kiszolgáltatottá, csalfa szerelmeink játékszereivé? Netán oly nagyon akarjuk a szerelmet, hogy a hazugságnak is bedőlünk? Szakértőnk, dr. Bokor László pszichiáter segítségével pórul járt interjúalanyaink történeteiből merítünk tanulságokat.
További cikkek:
Nem férjanyag! »
Egy család kell, hogy legyünk
»
Ez az utad ez a szenvedés »
Az összeállítást készítették:
Mihalicz Csilla, Dobray Sarolta, Fejős Éva, V. Kulcsár Ildikó |
Huszonhárom évesen szakítottam életem első nagy szerelmével. Öt évig voltunk együtt, és az utolsó két esztendő maga volt a dögunalom meséli. Nem tudtam, mi hiányzik az életemből, amíg nem találkoztam egy életművész, vagány sráccal, akinek a repülés és a búvárkodás volt a legfontosabb, aki negyvenéves korára sem állapodott meg, aki úgy járkált ki-be az életembe, mint más a nappalijába. Volt, hogy hetekre eltűnt, de amikor visszatért, hihetetlen csúcsokat jártunk be együtt, lelkileg, érzelmileg és szexuálisan is. Valósággal függtem tőle. Hittem, hogy majd lenyugszik mellettem, bár most már azt gondolom, akkor már nem az a férfi lett volna, akiért annyira tudtam rajongani. Három évig tartott a kapcsolatunk, azért lett vége, mert kiköltözött Amerikába. Hónapokig keseregtem miatta, és mindenki más unalmasnak tűnt. A következő nagy szerelmem csúnya volt, de érdekes, nagy dumás, akire valamiért buktak a nők, és aki ki is használta a lehetőségeket. Egy évig éltünk együtt, sokszor követtem kocsival, mert sejtettem, hogy van más barátnője is, többször le is buktattam. Akkor bocsánatért esedezett, összevesztünk, de annyira szerettem, hogy mindig visszamentem hozzá. Az utolsó csepp az volt a pohárban, amikor a legjobb barátnőmmel csalt meg
Akkor megfogadtam, hogy megpróbálok átlagos pasikkal ismerkedni: össze is jöttem egy sráccal, aki eljegyzett, de végül visszaléptem, mert nem voltam szerelmes belé, és nem tartottam volna tisztességesnek, ha magamhoz kötöm. Most fél éve szerelmes vagyok. A választottam szellemes, izgalmas, vonzó férfi csak éppen nős. Többnyire titokban találkozunk, de ígéri, hamarosan elválik. Remélem, így lesz.
Kérdezem, vajon miért mindig kalandorokat választ.
Csak azzal tudom magyarázni, hogy szükségem van az érzelmi libikókára. Egy olyan férfi mellett, akit te kalandornak nevezel, én hihetetlen izgalmakat élek meg, hol szenvedek, hol az érzelmi csúcsot járom meg. Talán az első párkapcsolatom miatt jutottam ide. Azóta nem érint meg egy színtelen-szagtalan férfi. Legyen meghódítandó, kelljen küzdenem érte, higgyem azt, hogy megharcolok azért, hogy teljesen az enyém legyen! Persze tudom, hogy előbb-utóbb meg kellene állapodnom, remélem, hogy a mostani barátom hamarosan függetlenné válik de azért megmarad ugyanilyen izgalmasnak.
A témáról bővebben a Nők Lapja augusztus 23-án megjelenő 34-es számában olvashatsz!