Eljön az idõ, amikor nem anya-apa megy világgá, hanem a gyerek kel útra. Egyvalami állandó csupán: aki aggódik, az itthon hagyott szülõ! Ildikónak két lánya van, s bár nem kicsik már, máig félve búcsúzik tõlük utazások elõtt.
A hét témája a Nők Lapjában:
De ki marad itthon?
Még a legnagyobb pakkal utazók sem visznek magukkal mindent. Itthon marad ugye a lakás, benne a növények, néha a házi kedvenc is. Ki jön locsolni, üríteni a postaládát? Ki vállalja a macskát, veszi magához a kutyát?
További cikkek:
Ketten – egyformán »
Anya, ne aggódj, jól vagyok! »
Kutyavilág Hotel »
Parlagon a pereputty » |
– Noha felnőttek a gyermekeim, úgy érzem, nem szakadt el teljesen az a bizonyos köldökzsinór
Féltem őket. Mindig, mindentől. Többször voltak táborban vagy cserediákként külföldön – lett volna alkalmam hozzászokni az elváláshoz, mégis, egészen az első telefonig, aggódom. Ha hazaszólnak, akkor már picit meg tudok nyugodni.
Az ilyen mamát legjobban kegyes hazugsággal lehet megkímélni, gondolta az egyik lány, Kinga. Másodszor készült Indiába.
– Amikor először jártak ott kettesben a barátjával, egy-egy hátizsákkal, folyton a híreket hallgattam, hogy ugye nincs földrengés, ugye nem robbantanak
Napokig nem hívtak, nem tudtam, mi van velük, csak reménykedtem, hogy az én kislányomnak van hol aludnia, rendesen eszik és minden rendben. Aztán végre beszélhettünk, hallottam a hangját, boldog voltam, hogy jól van, hogy mennyi szépséget lát, és már nem izgultam annyira.
De amikor hazajöttek csontsoványan
! Borzasztó volt! Hetekig tömtem őket, amíg visszajött az a néhány kiló, amit egy fertőzés miatt elveszítettek. És kértem, hogy többet ne oda menjenek. Nem akarták, hogy nyugtalankodjam, azt hiszem, ezért cseleztek ki másodszorra. Ugyan a megjelölt úti cél, Törökország, sem volt kifejezetten veszélymentes, utólag azt gondolom, talán jobb volt így. A turpisság végül itthon derült ki, ajándékosztáskor, és nem tudtam haragudni rájuk! Ők így féltettek engem.
A témáról bővebben a Nők Lapja augusztus 30-án megjelenő 35-ös számában olvashatsz!