Amerikából rejtélyes betegséggel tér haza, utána súlyos autóbalesetet szenved. Sorozatos sikertelenségei után már sokan leírják. Mindezek után idén nyáron szenzációs visszatérést produkál: három számban is dobogóra áll a földrész legjobbjainak viadalán. Nos, ő ül egy kerti széken rezzenéstelen arccal, rendíthetetlen nyugalommal. Vagy talán nem egészen? Vagy talán másra is utal távolba meredő tekintete, ujjai dobogása, lábfejének körkörös mozgatása, az asztalon előtte mobiltelefon, félig nyitott notesz, nagy, tömött szatyor, és kecses, kis táska?
Ez most így együtt tényleg egy kicsit sok volt magyarázza. Jó megosztani az örömömet sok emberrel, de olykor magamra is maradnék, majd szétvet a boldogság, ám olykor érzem, hogy nyugalmat szeretnék, tele vagyok még energiával, néha mégis kifogy belőlem a szusz
Minden kicsit zaklatott bennem és körülöttem. Holnap megteszem a bejelentésemet, aztán kicsit töltődni akarok. Feldolgozni mindazt, ami mostanában történt.
Elárulja, hogy mi lesz a bejelentés? Folytatja, vagy befejezi?
Holnapig hétpecsétes titok. Én már eldöntöttem, de még senkinek sem mondtam el.
Mindig ilyen fegyelmezett?
Muszáj. Különben már rég összeroppantam volna, és abbahagyom. Különben nem tudtam volna túljutni a válságokon. Nagyon mélyről kapaszkodtam vissza
Abba is hagyhatta volna. Mindent megnyert már, diplomát szerzett Amerikában, gyönyörű nővé érett.
Éreztem, hogy még van bennem eredmény
hogy nem hoztam még ki mindent magamból
hogy így nem hagyhatom abba
nem adhatom fel
Persze sokat jelentettek az Amerikában töltött évek. Sok szempontból felszabadított, kinyitott, fogékonnyá tett. Addig rá voltam állítva egy pályára, és csináltam mindent automatikusan. Mivel szorgalmas voltam és elég tehetséges, jöttek is az eredmények. Jó volt, de belefáradtam. Belefásultam. Ezért is mentem el innen. Szükségem volt egy új környezetre, új impulzusokra. Hogy meg tudjak állni a saját lábamon egy olyan világban, ahol senki sem tudta, nem is érdekelte, hogy mit értem el, honnan jöttem, mit cipelek magammal, csak az számított, hogy ki vagyok, és mit tudok.
Volt olyan pillanat, amikor hazajött volna?
Már tizenhat évesen elhatároztam, hogy egy időre majd kimegyek Amerikába, és annál nyakasabb vagyok, hogy csak úgy meggondoljam magam, megijedjek a nehézségtől.
Ennyire öntörvényű, makacs, szuverén lányt alig ismertem
És ismert sok úszó olimpiai bajnokot?
Igaza van! Nem
Ez nyilván kell ahhoz
Én tizennégy éves koromig nagyon lusta kislány voltam. Nemigen érdekelt az úszás, rosszul tanultam. Úgy éltem csak, bele a világba. Akkor történt velem valami
pontosan nem tudom megmondani, mi, de egyszer csak kezdtem komolyan venni mindent. Az úszást, a tanulást, az életet. Terveim lettek, céljaim, eltökéltségem
Nekiduráltam magam, és egy év alatt húsz másodpercet javítottam a legjobb eredményemen. Egyszer csak, hipp-hopp, ott találtam magam az Eb-dobogón!
Hogyan bírta elviselni az akkor hirtelen nyakába szakadt hisztérikus népszerűséget? Hogy egy csapásra az ország Ágikája lett?
Igen, szinte minden megváltozott akkor körülöttem, és nehezen bírtam. Volt, hogy a metrón észrevettem, bámulnak, és el is bújtam. Ha anyukám nincs mellettem, biztosan belerokkanok. Ő védett, mindig mögöttem állt, segített helyretenni a dolgokat. A szeretete volt az, amely felvértezett, és rengeteg erőt, tartást adott
ugyanakkor hihetetlenül kemény és karakán kislány is volt. Emlékszem az első interjúnkra, amikor az ötödik percben felállt, és közölve, hogy lökött alakokkal nem tárgyal, faképnél hagyott.
Emlékszem, reggeli edzés után jött, és nagyon fáradt voltam. Igen, tél volt, és akkor nagyon rossz hajnalban felkelni
Elnézést, ha megbántottam
Ugyan. Mindig is bámultam a belső szabadságát. Hogy, ha dacolva is a világgal, mindig meg merte tenni, amit a fejébe vett.
Sokan meg éppen ezért bírálnak, és tartanak önfejűnek.
Nem fél a kudarctól?
Most már tudom azt is kezelni. És számomra fontosabb a siker, ezért pedig kell vállalni.
Mit?
Akár a kockázatot
akár önmagamat
Gyengéimet, céljaimat, kudarcaimat, álmaimat.
Milyen gyengéi vannak?
Például túlzottan zárkózott vagyok. Gátlásos. A családomon és szűk baráti körömön kívül nemigen adom ki magamat.
Előttük milyen?
Nyitott és gátlások nélküli.
A teljes cikket a 35. héten, augusztus 30-án megjelenő Nők Lapjában olvashatják!