Egy lépéssel a divat elõtt

nlc | 2006. Szeptember 04.
Ha már a hölgyutas és annak csinossága szóba került… Mi nõk ebben is versenyben vagyunk. Megküzdünk például az idõvel. És egymással. Vagy ennek a versenynek valami más a tárgya? Miért fontos, hogy mi szerezzük be elõször azt az édes kis csíkosat, ami épp divatba jött?





A hét témája a Nők Lapjában:
Én leszek az első!


Legyen jobb a cipőd, a kocsid, a mobiltelefonod. Szebb az esküvőd, nagyobb a házad, több a pénzed. Legyél vékonyabb, sikeresebb, dolgozz többet. Többet, mint… Mint azok, akikről azt gondolod, hogy a nyomodban lihegnek. Tartanod kell tőlük. Ja, és a tempót is. Mert az élet verseny! Tényleg az?

További írások:
• Versenyben a szülők »
• Kell sok csapat! »
• Tiéd a pálya! 24 órában… »
• Egy lépéssel a divat előtt »

Az összeállítást készítették:
Hulej Emese, Dudics Emese, Horváth Beáta, Molnár Ágnes és Szalóczy Ibolya 

Vagy éppen az a cél, hogy egyediek maradjunk? Csorba Cecília, jogászt mindenki csodálja eleganciájáért, de ő azt mondja: nem versenyez.
– Már a szót sem szeretem… Nem azért vagyok igényes, mert bárkivel is vetélkednék. Csakis azért veszek meg valamit, mert tetszik, úgy gondolom, jól áll, nem pedig azért, mert mások hordják. Hiába divat például a lila vagy a zöld, én csak fehéret, krémszínűt, csokibarnát és sötétkéket veszek fel.

– Az öltözködés a pénz versenye?
– Szerintem alapvetően nem. Az, hogy a hajunk, a körmünk, a fogunk ápolt legyen, nem kerül sokba, és az sem egy vagyon, hogy legyen néhány egyszerű, de szép holmink. Persze én is bele tudok szeretni bizonyos darabokba, én is álmodozom Valentinóról meg Roberto Cavalliról, de addig is, inkább figyelem az akciókat.

– Te nem versenyzel. Veled próbálnak versenyezni?
 



– Néha észreveszem. Igazán az zavarna, ha egy bálon szembejönne velem a ruhám, de ilyen még nem fordult elő. Az egyéniség számít. Néha eszembe jut Audrey Hepburn vagy Barbra Streisand: ők biztosan nem akartak senkihez sem hasonlítani…

– Igaz az, hogy mi, nők egymásnak öltözködünk?
– Azt hiszem, igen. Egy nőnek az a legnagyobb dicséret, amit egy másik nőtől kap. A férfiak nem figyelnek a részletekre: nem veszik észre, hogy a lábadon is francia manikűr van kis gyöngyöcskével, ami egy óráig készült. Különösen a barátnői körben lehet éles a verseny, de szerencsére a miénkben nem. Ha már versenyzek valakivel, az én magam vagyok. Nem szeretnék rosszabbul kinézni, mint tavaly…
És ezzel még a legbékésebb, a versenyzésre legkevésbé hajlamos nő is egyetérthet.

A témáról bővebben a Nők Lapja szeptember 6-án megjelenő 36-os számában olvashatsz!
Exit mobile version