Kell sok csapat!

A hét témája a Nők Lapjában: Én leszek az első! Legyen jobb a cipőd, a kocsid, a mobiltelefonod. Szebb az esküvőd, nagyobb a házad, több a pénzed. Legyél vékonyabb, sikeresebb, dolgozz többet. Többet, mint Mint azok, akikről azt gondolod, hogy a nyomodban lihegnek. Tartanod kell tőlük. Ja, és a tempót is. Mert az élet verseny! Tényleg az? További írások: • Versenyben a szülők » • Kell sok csapat! » • Tiéd a pálya! 24 órában » • Egy lépéssel a divat előtt » Az összeállítást készítették: Hulej Emese, Dudics Emese, Horváth Beáta, Molnár Ágnes és Szalóczy Ibolya

– Aki nem tud küzdeni, az elpusztul. De van egy másik, ugyanilyen fontos alapérték: az együttműködés. Az embernek küzdeni is, együttműködni is tudnia kell. És mindkettőt elsősorban otthon kell megtanulnia. Emlékszem, amikor gyerek voltam és az édesapám társasjátékot játszott velünk, a végén mindig nyújtotta a kezét, és azt mondta: köszönöm a játékot. Ez a lényeg! Hogy a szülő mintát adjon arra, hogy örülök, ha nyerek, bánt a vereség, de a legfontosabb mégis maga a játék. Akik szeretnék felgyorsítani a nevelést, és akkor elmagyarázni ezt, amikor van két szabad órájuk, jó ha tudják: ennyi nem elég. Ezt évek alatt lehet csak megtanulni, sok-sok együtt játszott óra során.

De vajon mit kezdjen a szülő az iskolai versennyel? Erősítse, vagy inkább védje meg a gyerekét?
– A szülői szorongás hátterében az áll, hogy már nem hihető: biztos alapokra lehet biztos jövőt építeni. Sem biztos alapok, sem biztos jövő nincs. Ezért fél a szülő, és az ő félelméből következik a gyerekeké. Pedig fontosak lennének a jó alapok. Az első négy osztályban megtanulni rendesen írni, olvasni és együttműködni. Keveset tanulni, de azt jól tudni. Nehezíti a dolgot, hogy a magyar iskolákban frontális oktatás zajlik, a tanár áll az osztály előtt, beszél, ő a megmondó ember. Kevés az interaktivitás és a csoportos munka. A magyar gyerekek lehet, hogy tudnak versenyezni, de együttműködni már kevéssé. Gondoljunk csak arra, hogy lesni nem szabad, takard el a füzetet, ne súgj! Ahelyett, hogy megdicsérnék azt, aki tud segítséget kérni és azt, aki segítséget ad. Apróság, de sokat elárul… Ezért aztán a gyerekek letapossák egymást az ebédlőbe vezető sorban, megjegyzéseket tesznek a gyengébbre, keresik egymás sebezhető pontjait. A pedagóguson múlik, megmarad-e a cél, vagy csak a verseny marad. Az is igaz, hogy erre nem készítik fel a tanárokat, mint ahogy arra sem, hogyan kell megfelelő visszajelzést adni a gyerek teljesítményére. Vagy, hogyan kell felbontani egy osztályt csoportokra, ami sokkal nagyobb feladat, több energia kell hozzá. Segítséget nem kap, nincs olyan szakember, akivel egy óra után megbeszélheti: ez történt, nem tudom, mit tegyek, hogyan lépjek tovább. És hát, arra is gondoljunk, hol helyezkednek el megbecsültség, tekintély, jövedelem szempontjából a pedagógusok ebben a nagy versenyben…

Muhi Mária

Önérvényesítés és együttműködés alapján lehet az ember konfliktuskerülő, versengő, alkalmazkodó, problémamegoldó, kompromisszumkereső. Ezt az öt típust Killmann német pszichológus határozta meg, de ne higgyük, hogy ezzel párhuzamosan az ideális típust is kijelölte.
– Éppen az a lényeg, hogy az ember megtanulja értékelni az adott helyzetet és a leghasznosabb stratégiát megtalálni. Nem kell minden helyzetben küzdeni, de van, amikor nagyon kell.

A témáról bővebben a Nők Lapja szeptember 6-án megjelenő 36-os számában olvashatsz!