Sport, vitaminok, szûrõvizsgálatok

nlc | 2006. Szeptember 07.
– Nálunk a családban mindenki sportos, ezért természetes volt, hogy gyerekkoromban én is sportolni kezdtem, és nem sült krumplin meg kólán éltem – meséli a huszonnyolc éves koordinátor, Illyés Karolina.




A hét témája a Nők Lapjában:
Így vigyázok az egészségemre

Vannak, akik csak beszélnek róla. Mások beszéd helyett inkább cselekszenek. És vannak, akik meg is osztják másokkal, hogy miként próbálják megőrizni az egészségüket. Mi az utóbbiakkal beszélgettünk, olyan emberekkel, akik az egészséges életmód hívei, és módszereikből, praktikáikból talán tanulhatunk…

További írások:
• Körömpörkölt helyett: hal és sovány hús »
• Száműzni mindent, ami nem természetes! »
• Futás, fürdés, alvás »

Az összeállítást készítették: Fejős Éva, Kertész Gábor, R. Kövér Balázs, Szigeti Hajni
– Azóta is sokat mozgok: hetente háromszor spinningelek (teremkerékpározom), háromszor kondizom, de úgy éreztem, ez sem elég, és elhatároztam, hogy megvalósítom a régi vágyamat: elvégzem az egyéves aerobikedzői tanfolyamot. Nem készülök pályamódosításra, csak azt teszem, amit szeretek: az eddiginél is intenzívebben fogok sportolni. Kihívás ez, önmagamnak is bizonyítani szeretném, hogy ennyi idősen is el tudom végezni azt a tanfolyamot, amelyet általában a jóval fiatalabbak választanak.

Az étkezésemre is figyelek, este hat után például már sosem eszem, de ha mégis megéheznék, csak egy almát vagy egy répát rágcsálok el. Cukor helyett édesítőszert vagy mézet használok. A cukros üdítőket egyáltalán nem szeretem, általában szénsavmentes ásványvizet iszom. Az ivással hadilábon állok: bár tudom, hogy napi három liter folyadékra lenne szükség, két liternél többet nem tudok meginni. Gyengém a kávé, mert imádom az ízét, de igyekszem erős lenni, és csak reggelente egy csészényit engedek meg magamnak, akkor is sok tejjel. Néha „bűnözöm”: társaságban időnként elfogyasztok egy pohár bort és elszívok két-három szál cigit.





A betegségek megelőzését nagyon fontosnak tartom: vitaminokat szedek, sok gyümölcsöt eszem, és – mivel egy lábtörés óta tudom, hogy gyengék a csontjaim – sok kalciumot fogyasztok. Félévente járok nőgyógyászati és fogászati szűrésre, évente háziorvoshoz, és ilyenkor elvégzik a szükséges laborvizsgálatokat is. Úgy gondolom, mindent megteszek, amit megtehetek az egészségemért, de ezt így tartom normálisnak.

A témáról bővebben a Nők Lapja szeptember 13-án megjelenő 27-es számában olvashatsz!
Exit mobile version