Picasso és a nõk

nlc | 2006. Szeptember 10.
Életének 92 éve alatt Picasso szívében kevés hely jutott a nõknek. Hét hivatalos asszonya (barátnõi, illetve feleségei) azonban hihetetlen hûséggel ragaszkodott hozzá. Picassót születésétõl (1881. október 25.) kezdve kizárólag nõk vették körül...




A Szépművészeti Múzeum Géniuszok és remekművek című kiállítás-sorozatának ötödik tárlatán közelebbről is megismerkedhetünk a festő szerelmeivel.

A Guernica, az Avignoni kisasszonyok és a béke egyik szimbólumává nemesedett galamb alkotója minden kapcsolatából úgy lépett ki, hogy érzelmi romok maradtak utána. Legidősebb lányának édesanyja, Marie-Thérèse, illetve Jacqueline, a második felesége öngyilkosságot követett el. Az első feleség, Olga, valamint Dora, az egyik hivatalos barátnő összetört lelkileg. Eva elégette véres zsebkendőit, ezzel próbálta elrejteni tuberkulózisát Picasso elől. Ám még le sem telt a gyászidő, a férfi más karjában kereste a boldogságot.

A szellemes Fernande

Picassót születésétől (1881. október 25.) kezdve kizárólag nők vették körül, akik rajongtak érte: édesanyja, nagyanyja, két egyedülálló nagynénje, Eladia és Heli-odora. Megszokta, hogy a nők azért vannak, hogy őt szolgálják – lett légyen szó akár Barcelona rosszlányairól, akikhez először 15 évesen látogatott.
Nyolc esztendővel később már a párizsi Montmartre művésznegyedben élt, itt találta el Ámor nyila első ízben: a végzet asszonya, Fernande Olivier bőrig ázva esett be a műtermébe. A lány szintén 23 éves volt, és mintha a festő Toulouse-Lautrec egyik vásznáról lépett volna le. Pár hét múlva már együtt éltek a műteremben, ahol az ágyat és a festőállványt csupán egy függöny választotta el. Fernande, aki maga is festett, egyáltalán nem vezetett háztartást, de Picasso ezt nem igényelte. Ezzel szemben a lány tehetségét igyekezett elnyomni. Fernande akkor nem bánta ezt, de később ezt írta memoárjában: „Beteges féltékenységében arra kényszerített, hogy remeteként éljek. Bár megvallom, boldoggá tett, ha egy csésze teával és egy könyvvel heverésztem a kanapén. Be kell ismernem, hogy hihetetlenül lusta voltam.”Fernande érzékisége és nyugodt természete imponált a szélsőséges hangulatváltozásokra hajlamos, indulatos Picassónak. Mégsem volt hű szerelméhez. Rendszeresen megcsalta, többek között modelljével, Madeleine-nel. De Fernande kísérte el Picassót Gertrude Steinhez – az írónőhöz, akit a zseniális festő élete egyetlen igazi lelki társának tartott. Amikor Stein modellt állt Picassónak, Fernande dallamos hangján La Fontaine meséket olvasott fel nekik.

A törékeny Eva

Fernande és Picasso a Clichy sugárútra költözött, s a jólét jeleként szobalányt is alkalmazhattak. Picasso barátságot kötött a kor híres festőivel: együtt kávézott a szintén festő Braque-kal és Matisse-szal, de a költő Apollinaire is gyakran benézett hozzájuk. Picasso azonban egy idő után visszavágyott a montmartre-i rendetlen kis műterembe. Nem sokkal később egy közeli étteremben megismerkedett Eva Gouellel. A törékeny egészségű, gondoskodó természetű nő mindenben az ellentéte volt Fernande-nak, aki egy fiatal olasz karjaiban keresett vigaszt. „Fernande tegnap elment egy futurista festővel – írta Picasso Braque-nak. – Most mi legyen a kutyával?” Az olasz iránti szerelem szalmalángnak bizonyult, Fernande hamarosan azért könyörgött Picassónak, hogy visszatérhessen hozzá. A festőhöz azonban addigra már beköltözött Eva. Évtizedekkel később, amikor Fernande magára hagyatottan haldoklott egy fűtetlen szobában, Braque felesége arra kérte Picassót, hogy segítsen egykori szerelmén. A festő egy borítéknyi pénzt küldött. Picasso egy Avignon melletti villában élt Evával, akitől feltétel nélküli imádatot követelt. Ám Eva ágynak esett. Az orvosok először tüdőgyulladásra gyanakodtak, de végül az akkor még gyógyíthatatlan tuberkulózist diagnosztizálták nála. Eva igyekezett leplezni betegségét szerelme előtt, mert rettegett, hogy Picasso elhagyja. Így is lett: visszaköltöztek Párizsba, de miután fény derült Eva titkára, Picasso szinte csak átöltözni járt haza. Eva alig harmincnégy évesen halt meg egy párizsi klinikán, addigra azonban Picasso már más asszonyt ölelt.

Teljes cikkünket a Nők Lapja Évszakok szeptemberi számában olvashatja el.
Exit mobile version