Asztrobeszélgetés Létay Dórával

Izing Klára | 2006. Szeptember 13.
Létay Dóra, a Jóban Rosszban doktornõje a beszélgetést igazi Szûzhöz méltón kezdte: erõsen kételkedett mindabban, amit eddig a Szûz karakterjegyérõl olvasott.

– A koszt ugyan nem tűröm, de nem vagyok sem tisztaság-, sem rendmániás – cáfolja Dóra a Szűz jegyében született emberek általános asztrológiai jellemzőit. – Nem vagyok elkötelezett híve a biotáplálkozásnak, a vegetáriánus konyhának, nem eszem magokat, nem csipegetek, sőt, szívesen áldozok az asztali örömök oltárán. És ami a legfőbb, a Szűz jegyűekről mindenhol azt olvasom, hogy hipochonderek, ám ez sem igaz rám, mert nem képzelek be betegségeket. Ellenkezőleg, azt a gondolatot erősítem magamban, hogy egészséges és energiával teli ember vagyok.





– Jó, hogy érinted az egészség témát, mert a horoszkópodban kiemelt az egészség területe, és a csillagok arra utalnak, hogy gyógyító képességekkel rendelkezel.

– Nem a Szűzről olvasott kishitűség, vagy esetleg kötözködés mondatja velem – mert egyik sem jellemző rám –, de szerintem minden ember rendelkezik hasonló pozitív energiákkal, amelyek gyógyító hatással bírnak, csak nem használja őket. Sokan nincsenek tudatában képességüknek, fel sem merül bennük, hogy meggyógyíthatják saját magukat vagy másokat. Én is csak a közelmúltban jöttem rá, hogy esetleg befolyásolni, javítani tudom mások állapotát. Amikor az egyik kolléganő migrénes fejfájása miatt úgy tűnt, hogy elmarad az előadás, az öltözőben elkezdtem finoman masszírozni a fejét, és egyszer csak megszűnt minden fájdalma.

– Mit gondolsz, miért egy kórházról szóló tévésorozat, a doktornő szerepe hozta meg számodra az országos ismertséget, népszerűséget? A horoszkópod szerint azzal a feladattal születtél, amelyet a sorozatban játszol: az orvoslással, a gyógyítással. Ha nem tudnám, hogy a te horoszkópodat tartom a kezemben, azt mondanám, ez egy kórházi dolgozóé, orvosé. Mázlista vagy, hogy a sors megajándékozott ezzel a sorozatbeli szereppel, és így ad neked lehetőséget arra, hogy a feladatot gyakorold.

– Ezek az összefüggések nem voltak eddig ennyire világosak a számomra. De az utóbbi időben elgondolkodtam azon, milyen szerencsés vagyok, hogy ezerötszáz színészből engem választottak erre a szerepre. Az is furcsa, hogy tizenöt éve vagyok a színi pályán, a világirodalom legszebb szerepeit játszottam el, de csak azóta ismernek az országban az emberek, azóta kötik össze a nevemet az arcommal, amióta ezt a szerepet játszom. Ráadásul, amikor bekerültem a sorozatba, az orvos szakértő az első jelenet után közölte, nincs szükség arra, hogy „figuralesre” járjak a kórházakba, mert pontosan úgy viselkedem, beszélek, mint egy doktornő.

– Mi a véleményed arról, hogy a Szűz jegyű emberek a karrierben, a munkában jó eredményt érhetnek el, életüknek ezt a területét sikeresnek mondják, ritkábban éri őket csalódás? Míg a szerelemben, az érzelmek terén könnyebben kijátszhatók.  





– Én is részese voltam az életben egyszer egy nagy szerelmiátverés-show-nak, amelyre, ha ma gondolok, nevetnem kell önmagamon, és nem értem, hogyan történhetett ez meg velem!

– Megbabonázott?

– Igen. Olyan volt, mint egy kígyóbűvölő! Delejes hatással volt rám az érzékisége, a férfiassága, a magabiztos fellépése és a romantikus körülmények, melyeket megteremtett. Hol van az a színésznő, akit ne varázsolna el előadás után az öltőzőben hagyott vörös rózsaszál, amelyről nem tudja, hogy ki küldte. Aztán, amikor találkoztam vele, pontosan éreztem: ő tette az asztalomra, és azt is, hogy a végzet kopogtat. Őrülten szenvedélyes, mámoros öt hónap következett, amely életem egyetlen – remélem, nem lesz több! – tökéletes tévedése volt. Maximálisan megbíztam benne, beengedtem őt nemcsak a hétköznapjaimba, hanem a szívembe is. Mindent elhittem neki, amit mondott, és amiből semmi sem volt igaz. Szüleim, a környezetemben élők világosan látták, hogy kivel van dolgom, de mivel olyan voltam, mint az elvarázsolt királykisasszony, energiapazarlásnak tartották, hogy lebeszéljenek róla. Aztán elérkezett a villámcsapásszerű felismerés, és akkor már képes voltam azt mondani neki: „Amilyen gyorsan felbukkantál az életemben, ugyanolyan gyorsan tűnj is el!”

– Mit tanultál ebből a szerelmi kapcsolatból, illetve a csalódásból?

– A mértékletességet. Hogy a latinos hevületű érzelmeimet tartsam kordában, és bármennyire szeretem a szerelmet, nem hagyhatom, hogy elsodorjon és magával ragadjon a szenvedély. Előbb meg kell győződnöm arról, hogy a partner is ugyanúgy szeret, és őszinte hozzám.

– A sors mindig küld jeleket, ezek figyelmeztetik az embert, hogy a másikkal nincs egy hullámhosszon. Nem vetted észre?





– Akkor még nem figyeltem a jelekre. De már nagy jelentőséget tulajdonítok nekik, s hogy visszakanyarodjunk az egészség témához, mindig kikutatom például a betegségek lelki okait, legyen szó akár torokfájásról vagy hasra esésről. Talán másfél éve is van annak, hogy a főváros egyik forgalmas részén hatalmasat estem. Pontosan az a fajta volt, ami minden nő rémálmában szerepel: lépcsőn lefelé jövet úgy elterültem, hogy a kezemben lévő táskából és szatyorból minden szanaszét repült. Miután összeszedtem magam, elkezdtem gondolkodni, vajon mit üzen a sors, és hamar rájöttem, hogy az éppen kialakuló szerelmi kapcsolatomról van szó. Pontosabban ez egy figyelmeztetés, ne menjek bele, mert éppen úgy „pofára” fogok esni, mint az aluljáró lépcsőjén.

A teljes cikk a 37. héten, szeptember 13-án megjelenő Nők Lapjában olvasható.
Exit mobile version